Háború a vízért: Kína akkora gátat épít, hogy eltűnhet egy nagy folyó Indiában – kész az ellentámadás terve

India attól tart, hogy a Tibetben tervezett kínai óriásgát a száraz évszakban akár 85 százalékkal is csökkentheti egy nagy folyó vízhozamát. Az erről szóló elemzések arra késztették Delhit, hogy felgyorsítsa saját gátjának építését, hogy ezzel is tudja enyhíteni az esetleges negatív hatásokat.

Maga az ötlet nem új keletű, ugyanis az indiai kormány a 2000-es évek eleje óta fontolgatja a Tibetben található Angsi-gleccser vízáramlásának szabályozására irányuló projekteket. Ez a gleccser több mint 100 millió embert lát el vízzel Kínában, Indiában és Bangladesben. A terveket azonban megakadályozta az Arunachal Pradesh határállam lakóinak heves és időnként erőszakos ellenállása, akik attól tartanak, hogy a gát megépítése esetén falvaik elmerülnek, és életmódjuk megsemmisül.

A Reuters emlékeztetett, hogy miután Kína decemberben bejelentette, hogy a világ legnagyobb vízerőműgátját építi egy határ menti megyében, közvetlenül azelőtt, hogy a Yarlung Zangbo folyó átfolyik Indiába, az aggodalmak lépéskényszerbe hozták Delhit.

Ez lehet India válasza a kínai gátra

India legnagyobb vízerőmű-társasága májusban fegyveres rendőri védelem alatt szállította a felmérési anyagokat az Upper Siang Multipurpose Storage Dam lehetséges helyszínére, amely ha elkészül, az ország legnagyobb gátja lesz. Delhi aggályait a kínai gát hatását elemző indiai kormányzati jelentés írja le. Peking nem hozta nyilvánosságra a gát építésének részletes terveit, de az elemzés az indiai kormányhoz kapcsolódó intézmények, például a Központi Vízügyi Bizottság által végzett korábbi munkákra támaszkodott, és figyelembe vette a kínai projekt várható méretét. Az építkezés júliusban kezdődött és közel 170 milliárd dollárba fog kerülni.

Delhi becslései szerint ha elkészül a kínai gát, az lehetővé teszi Pekingnek, hogy akár 40 milliárd köbméter vizet, vagyis a határ egyik kulcsfontosságú pontján évente érkező vízmennyiség több mint egyharmadát elterelje. Ennek hatása különösen érezhető lenne a monszunon kívüli hónapokban, amikor a hőmérséklet emelkedik és India nagy részén a földek terméketlenné válnak.

Régóta húzódó vita

Az India által tervezett Upper Siang projekt enyhítené ezt a helyzetet a 14 milliárd köbméteres tárolókapacitásával, amely lehetővé tenné Indiának, hogy a száraz évszakban vizet engedjen ki. Ez azt jelenthetné, hogy a vízfüggő iparágaktól és mezőgazdaságtól függő

• Guwahati nagyváros vízellátása 11 százalékkal csökkenne,
• miközben ha nem épülne meg az indiai gát, akkor akár 25 százalék is lehetne ez a szám.

A gát ráadásul azt is kivédhetné, ha a kínai gát megsérülne, vagy Peking szándékosan döntene úgy, hogy hirtelen megnyitja a tárolóját, és pusztító víztömeg zúdulna a folyó alsóbb szakaszaira.

Ha a gát minimális vízszintjén van, akkor az indiai dokumentum szerint teljes mértékben képes lenne felszívni a kínai infrastruktúra megsérülése miatt kibocsátott felesleges vizet. India fontolgatja azt a javaslatot, hogy a gát 30 százalékát mindig üresen tartsa, hogy felkészüljön a váratlan áradásokra.

A kínai külügyminisztérium többször is hangsúlyozta, hogy a vízerőműprojektek szigorú tudományos vizsgálatokon estek át a biztonság és a környezetvédelem tekintetében, és nem lesznek kedvezőtlen hatással a vízellátásra és az ökológiára a folyó alsóbb szakaszán fekvő országokban.