Gazdasági felemelkedés, a jólét növekedése, tiszta energia: magasztos célok, csak mindegyikhez kőolaj kell
Óriási visszhangot váltott ki a közelmúltban a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss jelentése, melyben a korábbi előrejelzéseihez képest lényegében éles, ellentétes fordulatot véve a szervezet azt taglalja, hogy a közelgő kőolajcsúcs elmarad, a kőolaj felhasználásának fokozatos visszaszorulása helyett újra erőre kap az emberiség kőolaj iránti igénye – idézi fel az Origo, a Világgazdaság cikkét arról ide kattintva érheti el. Most egy figyelmet érdemlő szakértői elemzés jelent meg az IEA jelentésének hátteréről, amiből kiderül: az IEA nem téved, valóban velünk marad a kőolaj.
Fotó: Shutterstock
Ezekért kell a világnak annyira a kőolaj
A lap felidézi, hogy az IEA a sokat vitát kiváltó jelentésével lényegében visszalépett korábbi előrejelzésétől, amely szerint a globális olajkereslet 2030-ra érne a tetőpontjára. Azaz néhány év múlva történelmi, úgy nevezett infexiós ponthoz érkeznénk, amit követően az olaj, bár nem tűnne el egy csapásra, kereslete fokozatosan csökkenne, s mint energetikailag megkerülhetetlen, de szennyező hordozó fokozatosan háttérbe szorulna.
Az IEA szóban forgó előrejelzése alapján
a korábban 2030-ra prognosztizált olajkeresleti csúcs helyett a globális olajkereslet 2050-re napi 113 millió hordóra emelkedik.
Ez 13 százalékos növekedést jelent 2024-hez képest. Ez éles kontraszt a korábbi, hosszú időn át kiadott IEA-jelentések tartalmával.
Erre az összefoglaló magyarázat az lehet, hogy úgy tűnik, történt egy belátás arra vonatkozóan, hogy a világ számos térségének fejlődésében nem lehet kihagyni azt a lépcsőt, ami a tiszta (de legalábbis tisztább) energiák használatához szükséges, és amely lépcső a kőolaj használatára épül.
Például a földgázzal vagy villamos energiával végzett, viszonylag kevés károsanyag-kibocsátással járó főzés még mindig nem magától értetődő a világ számos pontján. 2025-ben közel 1,5 milliárd ember nem fér hozzá főzéshez a tiszta energiaforrásokhoz, és mintegy 2,8 milliárd él nem megfelelő lakhatási körülmények között — túlnyomó többségük alacsony- és közepes jövedelmű országokban. A legfrissebb adatok szerint pedig világszerte
730 millióra tehető azoknak a száma, akik nem fértek hozá az elektromossághoz 2024-ben ben, azaz hétköznapi, energiát igénylő tevékenységeikhez is valamilyen szennyező energiahordozót kell használniuk.
A főzési tisztaenergia-hiányhoz hasonló nagyságrendben alakul, azaz 2,3 milliárd körül van azon emberek száma is, akik mérsékelt vagy súlyos élelmiszer-bizonytalansággal küzdenek.
Ugyanakkor a várakozások arra irányulnak, hogy hamarosan több milliárd ember gazdasági felemelkedése valósulhat meg, ami azt jelenti, hogy életszínvonaluk megváltozik, s jelentősen javul a jelenlegihez képest. Ez azonban szükségszerűen maga után von néhány fejleményt, amely globális viszonylatban nem hogy nem csökkenti, hanem egyenesen támogatja a kőolaj iránti keresletet:
- a lakásépítést (cement, acél előállítása),
- az élelmiszer-termelést,
- a műanyagok, az autók, a légkondicionálók, a mobiltelefonok és más fogyasztási cikkek iránti kereslet növekedését.
E termékek és javak döntő többsége továbbra is fosszilis energiahordozókra vagy azok származékaira épülve készül.
A történelmi előzményekre tekintve egyértelmű összefüggést látni:
a népességnövekedés és az életszínvonal javulása együtt jár az energiafelhasználás emelkedésével.
Ehhez elegendő egyetlen adatot említeni: amikor a világ népessége 1800 és 2000 között 1 milliárdról 6,1 milliárdra nőtt, az egy főre jutó hasznos energiaellátás 0,05 GJ-ról 28 GJ-ra emelkedett — ez 560-szoros növekedést jelent a népességnövekedés és az azzal párhuzamosan lezajlott technológiai fejlődéssel összefüggésben.
További részletek az Origo cikkében olvashatók.
