Hajóra pakolják az alaszkai földgázkincset, gigantikus szállítmányok indulhatnak útnak
Az eredményesen záruló washingtoni tárgyalások eredményeként Magyarország a jövőben LNG-t, azaz cseppfolyósított földgázt is vásárol majd energiaellátásának diverzifikálásához. A magyar delegáció sikerével, az Egyesült Államokkal kötött megállapodások bejelentésével párhuzamosan egy földrajzi értelemben igen távoli hír is érkezett, melyet ugyanakkor épp annak tárgya: az LNG és a diverzifikáció szempontjából betöltött jelentősége tehet érdekessé. Bár egyelőre korai annak latolgatása, hogy az EU-s és magyar, amerikai forrású LNG-beszerzéseket Alaszka is kiszolgálhatja-e, de a több évtizede tervezett gigantikus földgázprojekt lehetséges 2026-os indulása figyelmet érdemel – írja az Origo.
Pár év, és ömleni fog a piacokra az alaszkai LNG
A lap kitér rá, hogy az Egyesült Államok Donald Trump második elnöksége alatt arra törekszik, hogy felpörgesse energiaexportját a kőolaj- és az LNG-szállítások révén (ehhez persze még jobban fel kell futtatnia a belföldi termelést). Ebben óriási szerepet játszhat az óriási, alaszkai szénhidrogén-tartalék, amely nemcsak olajból, hanem komoly földgázkészletekből is áll.
Alaszka északi partvidékén, a North Slope nevű területen hatalmas, „bennragadt” földgázkészletek rejlenek. A hasznosításhoz egy több mint 1300 kilométer hosszú földgázvezetéken és egy tengeri exportterminálon át vezet az út (ez a hossz tényleg elképesztő, összehasonlításként írjuk, hogy a Magyarországra is szállító Török Áramlat földgázvezeték hossza 1100 kilométer). Vagyis ahhoz, hogy a földgáztartalékból LNG legyen, szükség van egy hatalmas vezetékre, de a cél az, hogy a földgáz tengeren szállítható exportáruvá válhasson.
A gigantikus, 44 milliárd dolláros (kb. 14,8 ezermilliárd forint) projekthez most a Baker Hughes vállalat csatlakozott, a Glenfarne Alaska LNG mellett egyszerre lesz jelen befektetőként és technológiai szolgáltóként.
Most egy több mint 1300 kilométeres vezeték épülhet meg a Prudhoe Bay és Point Thomson mezőktől a Kenai-félszigetig (Anchorage-tól délre), amelynél egy évi 20 millió tonna LNG előállítására képes terminál dolgozza majd fel az ásványkincset. Ez az éves mennyiség nagyjából Japán éves gázimportja negyedének felel meg.
A vezeték építése akár már 2026-ban elkezdődhet, a terminált várhatóan 2028-ban kezdik építeni.
A vezetéken a terminálhoz szállított rengeteg földgáz egy részét biztosan a helyi közművek hasznosítják majd, ezt a mennyiséget természetesen nem cseppfolyósítják. Az igazán izgalmas kérdés az, hogy kik vásárolják majd meg az alaszkai terminálról az LNG-t.
A Glenfarne közlése szerint már több mint 50 vállalat jelezte érdeklődését szállítási vagy kivitelezési szerződések iránt, összesen 115 milliárd dollár értékben.
Ez önmagában mutatja a projekt jelentőségét, még ha a pontos számok nem is ismertek arról, milyen értékű szállítási szerződéseket teljesítenek majd a Glenfarne és partnerei. A cég annyit árult el, hogy
- az Egyesült Államokból,
- Japánból,
- Dél-Koreából,
- Tajvanról,
- Indiából,
- Thaiföldről és
- az Európai Unióból is kaptak megkeresést.
További részletek az Origo cikkében olvashatók.
