A magyarok jó sokat dolgoznak, a lecsúszó Európa egyre kevesebbet – a hangya és a tücsök?

Kevesebbet dolgozni okosan többet érhet, mint sokat küszködve. Európa esetében a nettó tény, hogy világgazdasági súlya évtizedről évtizedre csökken nagy versenytársaihoz képest. Ha valamivel szembeszegülnek ezzel a trenddel, akkor az biztosan nem az, hogy többet dolgoznak – derül ki az Eurostat friss jelentéséből. Ami a magyarokat illeti, ők bizony jó sokat dolgoznak – de azért ott a kérdés, hogy kihez képest, mert világbajnokok azért nem vagyunk. Lássuk, hogy fest Európa, és hogy fest hozzá képest a nagyvilág.

Az Európai Unió és Japán gyorsuló hanyatlása, az amerikai gazdaság makacs ellenállása és Kína felemelkedése jól követhető az itt található ábrákon, de a témánk most az: munkában tett-e ez ellen az átlag európai, aki egy évtizede a kívülről beáradó embertömegek befogadásában hitt, aztán a planéta megmentésében, majd újabban a fegyverkezésben és Ukrajna kisegítésében.

A munkaórák számának változása önmagában nem mond el mindent, például automatizálással lehet akár úgy kevesebbet dolgozni, hogy nagyobb lesz a produktum. Európával azonban a nettó eredményből kiolvashatóan sajnos nem ez történt. Inkább az, hogy miközben világnagyságról álmodik, a munkáról leszokik.

Az ember és a pillangó

Az Eurostat jelentése szerint 2025-ben a teljes, illetve részmunkaidőben foglalkoztatott 20 és 64 év közöttiek az Európai Unióban átlagban heti 35,9 órát dolgoztak, ami egy teljes órával kevesebb, mint tíz esztendővel korábban. 

Térképünkön az is böngészgethető, melyik európai országban mennyi volt az átlag: minél sötétebb színt látunk, annál magasabb.

Ami elsőre feltűnhet: felejtsük el végképp a lusta déliek sztereotípiáit, elég ránézni a meghökkentő török, görög, szerb, bosnyák adatokra. 

Vagy a portugálokra, akik ugyanannyit dolgoznak, mint a hagyományosan nagyon dolgos, volt kommunista keleti szárnyból érkezett EU-tagok. Az utóbbiak közül az egyébként gyors ütemben növekvő lengyel gazdaság viszi a prímet 38,7 órás mutatóval, tandemben a bolgárokkal. A magyarokról már említettük, hogy sokat dolgoznak, de azért ha körbekattingatunk, azt találjuk, hogy valamennyi szomszédos országban nálunk többet dolgoznak, kivéve Ausztriát.

Látván azt is, hol dolgoznak kevesebbet – a mi régiónknál gazdagabb országokban –, bekapcsolódhat filozófiai énünk, felidézve a rövid tanmesét a pillangóról, akit megsajnált egy ember, és ezt mondta neki: „Szomorú lehet, hogy csak egy napig élsz.” Mire a pillangó nevetett: „Egy napig? Én egész nap élni fogok.”

A tücsök és a hangya

Pillangóvoltunk elvetésével azonban azonnal átveszi a gyeplőt a tücsök és a hangya meséjén edződött közgazdasági énünk. Ebben az esetben egyrészt arra kell jutnunk, hogy ahol többet dolgoznak, ott nagyobb a növekedés, azaz többre jutnak. Másodrészt arra, hogy nagyon nem jó nekünk az integrált Európai Unióban, ha a németek a pillangóéveiket élik.

Harmadrészt arra, hogy Európa fő globális versenytársai nem a pillangómesét választották, ahogy Európa sem a múltban, bár a világ ma is firtatja, elért és mulandó gazdagsága milyen arányban származott munkából, és milyenben globális méretű rablásból.

Amerika többet dolgozik, Kína többet dolgozik, India többet dolgozik.  

Minderről nem állnak rendelkezésre az Eurostat módszertanával készült pontos összehasonlító adatok, de a helyi statisztikai hivatalok számai azért eligazítanak a munkaórák számának nagyságrendjét és a trendeket illetően.

• Az Egyesült Államokban – amely Európától eltérően nem kipukkadóban van, hanem mérsékelten, de súlyt nyer, és a bérei magasak – áprilisban az ipari magánszektorban 34,3 órát mértek, ami ugyan alacsonyabb az EU-átlagnál, de ugyanannyi, mint tíz évvel ezelőtt. 
• Kínában – amely gyors ütemben nyer tért, és a bérei a nyugatiaknál jóval alacsonyabbak – áprilisban 48 órát mértek, ami körülbelül ugyanannyi, mint öt esztendővel ezelőtt, de az európainál harmadával több.