Japán Metabo-törvénye: amikor a munkáltató is érdekelt abban, hogy lefogyj
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságElső hallásra hihetetlenül hangzik, hogy létezik egy ország, ahol a vállalatoknak anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy dolgozóik ne hízzanak el. Japánban azonban 2008 óta működik egy sajátos közegészségügyi rendszer, amelyet világszerte Metabo-törvény néven emlegetnek. Bár a közösségi médiában gyakran úgy jelenik meg, mint egy kövérség elleni törvény, a valóság ennél jóval árnyaltabb – erről a Health and Me oldala ír részletesebben.
A szabályozás célja nem az, hogy megbüntesse a túlsúlyos embereket, hanem hogy visszaszorítsa a metabolikus szindrómát, vagyis azt az állapotot, amely jelentősen növeli a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a stroke kialakulásának kockázatát. Emiatt a 40 és 74 év közötti japán állampolgárok évente kötelező egészségügyi szűrésen vesznek részt, amelynek része a derékbőség mérése is.
A küszöbérték férfiaknál 85, nőknél 90 centiméter.
Elsőre érdekes lehet, hogy a nőknél miért nagyobb ez a szám, de erre egészen prózai a magyarázat. Nem arról van szó, hogy a japán szabályozás engedékenyebb lenne a nőkkel szemben, hanem arról, hogy a szakemberek szerint a két nem eltérően raktározza a zsírt. A férfiaknál a veszélyesebb, szervek körül felhalmozódó hasi – úgynevezett zsigeri – zsír jellemzően kisebb derékbőség mellett is nagyobb mennyiségben jelenik meg, míg a nőknél ugyanekkora egészségügyi kockázat általában csak nagyobb derékkörfogatnál jelentkezik. Magyarán nem a centimétereket jutalmazzák, hanem azt próbálják belőni, hogy mikor nő meg érdemben a betegségek kockázata.
A félreértések abból adódnak, hogy sokan azt hiszik, hogy az a személy, aki túllépi ezeket a határokat, azt megbírságolják. Ez nem igaz.
Japánban senkit sem büntetnek meg személy szerint azért, mert túlsúlyos.
A mérések után az érintettek dietetikai tanácsadást, életmódprogramot és rendszeres utánkövetést kapnak. A hangsúly a megelőzésen van, nem a büntetésen.
Japán bevonta a munkáltatókat
A vállalatoknak és az egészségbiztosítóknak érdekeltté kell válniuk abban, hogy dolgozóik egészségesebbek legyenek, mert ha hosszú távon nem sikerül javítaniuk a metabolikus mutatókat, magasabb egészségbiztosítási befizetésekkel vagy pénzügyi többletterhekkel számolhatnak. Ezért számos japán cégnél rendszeres sportprogramokat, táplálkozási tanácsadást, vállalati fitneszprogramokat és egészségnapokat szerveznek – írja az NDTV.
Ez nem azt jelenti, hogy valakit automatikusan elutasítanak a súlya miatt.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt sem, hogy a rendszernek ne lennének munkaerőpiaci hatásai. Mivel a munkáltatók anyagilag is érdekeltek abban, hogy dolgozóik egészségesebbek legyenek, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a vállalati wellness-programok, a rendszeres egészségügyi szűrések és az életmódváltást ösztönző kezdeményezések. Bár a törvény nem ad lehetőséget arra, hogy valakit a testsúlya miatt ne alkalmazzanak, a kritikusok szerint a dolgozókra így is fokozott nyomás nehezedhet, hiszen egészségi állapotuk közvetve a munkáltató költségeire is hatással van.
Vitatott és sikeres?
Éppen ezért a japán modellt sokan egyszerre tartják sikeres közegészségügyi intézkedésnek és vitatott társadalompolitikai kísérletnek. Támogatói szerint hozzájárul ahhoz, hogy Japánban a fejlett országok között az egyik legalacsonyabb az elhízás aránya, ellenzői viszont úgy vélik, hogy a rendszer könnyen megbélyegzéshez vezethet és túlzottan bevonja a munkaadókat a dolgozók magánéletébe.
A japán modell tehát nem a túlsúly kriminalizálásáról szól.
A vállalatok számára az egészségesebb dolgozók alacsonyabb egészségügyi kiadásokat és kisebb biztosítási terheket jelenthetnek, ezért a munkahelyi wellness-programok nem csupán juttatásként jelennek meg, hanem egy hosszú távú gazdasági stratégia részeként.
