Bizonytalan az iraki termelés

Kuvait 1990-es lerohanása előtt Irak mintegy napi 3,5 millió barrel olajat exportált, amit az ENSZ-szankciók miatt fel kellett függesztenie. Hivatalos kivitele csak 1996 végén indulhatott újra, a hat hónaponként meghosszabbított, olajat élelmiszerért program keretében. A kapott ellenértéket élelmiszerek, gyógyszerek és újabban korlátozott mértékben olajipari alkatrészek vásárlására, továbbá jóvátételi célokra, illetve az ENSZ-felügyelet költségeinek fedezésére fordíthatja. A keret felemelése nyomán az elmúlt években már napi 2,3-2,4 millió barrel nyersolajat szállított, azaz a világkínálat mintegy öt százalékát.
Bagdad céljai között szerepelt, hogy a termelés az évezred végére újra elérje az Öböl-háború előtti szintet. Ám a háborús károkat szenvedett, a karbantartások és cserealkatrészek híján lestrapálódott, egyébként is elöregedett kapacitásai alighanem egyelőre gátat szabnak az ambiciózus terveknek. Az ENSZ ugyan újabban már engedélyez bizonyos mérvű alkatrészvásárlást, de az áru minősége gyakran nem megfelelő. A megbízható szállítók közül ugyanis többeket elriaszt a vételár kifizetésével kapcsolatos hosszadalmas eljárás. Az ENSZ emellett ügyel arra, hogy a többletbevételt a továbbra is szankcionált iraki vezetés ne fordíthassa jelentősebb olajipari fejlesztésekre.
Ráadásul a bagdadi politika okozta exportleállások sem használnak a termelésbővítésnek.
Tavaly decemberben például mintegy 60 százalékkal csökkent az iraki termelés, miután az export a hónap nagy részében szünetelt, illetve alig csordogált. A vevők nagy része ugyanis visszautasította, hogy felárat fizessen "zsebbe" az ENSZ által jóváhagyott árakon felül. Az idén nagyobb ingadozásokkal bővülni kezdett, és március közepére már az átlagos szint fölé futott fel a napi kivitel. Ám az elmúlt héten ismét 11 százalékos gyengülést jeleztek, legalábbis az ENSZ által ellenőrzött eladásokban. Ez utóbbi hangsúlyozása azért szükséges, mert az elemzők szerint nem elhanyagolható mennyiségű (akár napi 400 ezer barrel) iraki olaj "feketén" jut a külpiacokra, részben a hivatalosan még csak tesztelés alatt álló szíriai vezetéken keresztül.
A jelenlegi, napi mintegy hárommillió barreles kapacitás ellenére az átlagos napi iraki termelés januárban csak 1,75 millió barrel volt, és még februárban is valamivel kétmillió alatt maradt a Bloomberg becslése szerint. Sőt, az elemzők nagy része úgy véli, hogy a túlerőltetett, felújításra szoruló, de a tartalék alkatrészekben szűkölködő iraki olajipar teljesítménye hamarosan erőteljesen romlik. Azt sem zárják ki, hogy a visszaesés máris megkezdődött.
A hasonló okokból már a múlt évre jósolt markáns, mintegy napi félmillió barreles termeléskiesés ugyan nem következett be, de az export decemberi összeomlásához vezető bagdadi politika mögött egyesek már kapacitáskorlátokat sejtettek. Az olajcsapok szűkítése egyébként is felettébb kockázatos. Az üzemen kívüli fúróberendezések, illetve kutak állaga ugyanis romlik, főleg ha a szükséges karbantartás is elmarad. Az ebből adódó veszteség főleg azokon a kőolajmezőkön lehet nagy -- írja a Wall Street Journal Europe --, ahol a kitermelés víz befecskendezésével történik.