Szerencsés bank tévedésben

Egy hitelintézet kötvényeket vásárolt ügyfelétől, de magasabb áron, mint szándékozott -- tudósít az írás. Az ok prózai: a felhalmozott kamat helyett az éves kamat alapján számolták ki a vételárat. A hibát tetézte, hogy nem is az aktuális éves kamat alapján számoltak, hanem az előző kamatperiódus éves kamatának alapján.
Így a pénzintézet 11,6 százalékkal drágábban vásárolt a "reális" árnál. Ebbe nem kívánt belenyugodni, hanem megtámadta a szerződéseket két jogcímen. Tévedésre és feltűnően nagy értékkülönbségre hivatkozott. Mint a cikk írja: a pénzintézet pozíciója szerencsésnek volt mondható annyiban, hogy a kötvények árképzésének ismeretében forintnyi pontossággal ki lehetett mutatni, hogy tényleges akarata milyen vételárra irányult volna.
A másodfokú -- egyébként jogerős -- ítélet szerint a rosszul számoló bank jól keveredett ki az ügyből. A Legfelsőbb Bíróság arra kötelezte az alperes ügyfelet, hogy fizesse meg a bank által kért értékkülönbözet teljes összegét évi 20 százalékos késedelmi kamattal növelten. A bírósági döntést főként azért találta ismertetésre méltónak a szerző, mert korábban az állandósult bírói gyakorlat alapján kizárólag akkor ítélte a bíróság aránytalannak az értékkülönbséget, ha az a szolgáltatás értékének 30 százalékát meghaladta. Jelen esetben pedig csak 11,6 százalékról volt szó.
A Világgazdaság által megkérdezett, pénzügyi jogban jártas szakemberek szerint az ítélet -- ha kiállja a felülvizsgálati kérelem próbáját is -- valóban precedensértékű lesz, de nemcsak a mérték csökkentése miatt, hanem azért is, mert mint lapunk megtudta, az LB nemcsak a cikkben említett feltűnő értékaránytalanság címén nyilvánította a szerződéseket érvénytelennek, hanem a vételárban való tévedés okából is. Ami azért furcsa kissé, mert a bank "tévedése" több mint öt hónapon át (!) fennállt, s okaként a pénzintézet ügyintézői mulasztásra és saját számítógépes rendszerének hiányosságaira hivatkozott.
Ez az ítélet egyébként egyrészt szöges ellentétben áll az eddigi értékpapírügyekben ismert ítélkezési gyakorlattal, másrészt ha a feltűnően nagy értékkülönbségnek ily módon megváltozott értelmezése valóban helyet kap a bírói gyakorlatban, az teljesen aláaknázhatja az értékpapír-forgalom biztonságát.
Ezentúl már az írásban megkötött szerződésekben sem lehetne bízni többé. Ez pedig azért lenne nagy érvágás, mert ezen a piacon az "adott szó kötelez" elve mára -- a gazdasági életben talán egyedülállóan -- a tőkeerős szakcégek által minden körülmények között betartott elv, működőképes kereskedelmi szokvány lett.
Jelen ítélet alapján -- jogi szakértők egybehangzóan állítják -- utólag megkérdőjelezhetővé válik tőzsdei ügyletek sora, sőt az értékpapír-piaci arbitrázs és spekuláció -- ami a tőzsdei és a tőzsdén kívüli piac ma már elismerten nélkülözhetetlen eleme -- teljesen ellehetetlenülhet. Ezen véleményüket arra alapozzák, hogy az LB ítéletében meg sem próbálta meghatározni azt a százalékos összeget, amelyik még nem "feltűnő értékaránytalan", hanem egyértelműen a forgalmi értéket jelölte meg visszafizetendő összegnek. A forgalmi értékkel megegyező árkorrekció azonban az értékpapír-árfolyamokat teljesen kőbe vésetté teszi, s értelmétől fosztja meg a tőzsdei és tőzsdén kívüli értékpapír-forgalmat is. Arról nem is beszélve, hogy automatikusan felvetődik a kérdés -- egyébként a cikkben is --, hogy ami az államkötvényeknél elkezdődött, az a vállalati kötvények és a részvények piacán folytatódhat.
Az üggyel analóg emlékezetes eset a Skála-részvények tőzsdei kötése volt. 1996-ban, amikor a Skála-papírok 2250--2800 forintos áron forogtak a tőzsdén, 666 725 Ft-os áron kötöttek meg egy üzletet. A vevő 26 669 (!) százalékos értékkülönbözetre hivatkozva, feltűnően nagy értékkülönbségre alapítottan megtámadta a szerződést. A Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde állandó választott bírósága a keresetet elutasította a következő indoklással: "A felperes szakképzett üzletkötőjének az ... ajánlatának megtételekor tanúsított magatartását és a nem célzott ügylet megkötésének elkerülését szolgáló és az üzletkötő által is ismert lehetőségek ... alkalmazásának mellőzését a Választottbíróság akként értékelte, hogy az üzletkötő akaratával egyezően meghatározott ... áron tett vételi ajánlata alapján létrejött ügylet fennmaradása a forgalom biztonságának és az értékpapírpiac tisztaságába vetett bizalom biztosítása érdekében indokolt."
A másik ügy lényegesen frissebb, igaz, a párhuzam is kevesebb: a TVK kontra Buda-Cash ügyről van szó. Ennek egyetlen vonása közös az államkötvények esetével: egy befektetési szolgáltató állt szemben ügyfelével, s a vita tárgyát képezi többek között, hogy mire irányult a felek akarata a szerződésben. Itt a Legfelsőbb Bíróság akként foglalt állást, hogy az ügyfelet mint szakmai tevékenység körén kívül szerződést kötő személyt fogyasztónak kell a szerződés szempontjából tekinteni -- ezt a meghatározást a Ptk. 685. .-a d) pontja adja --, így mivel a szerződés tartalma nem volt egyértelmű, a szerződési bizonytalanságokat a fogyasztó javára kellett értékelni.
A kötvényperben azonban ezt az alapelvet a Legfelsőbb Bíróság (információink szerint azonos személyi összetételű) tanácsa nem találta alkalmazhatónak, mondván, a felek között nem az volt a vitás, hogy a szerződési nyilatkozatot miként kell értelmezni.
Ez azonban nem teljesen felel meg a valóságnak, ugyanis a felek között igenis vita tárgyát képezi az a tény, hogy a szerződések részének tekinthető-e az árfolyamtáblázat. Mert ha nem, akkor a szerződésben nincs téves adat, ha igen, akkor van. Kérdés, hogy az ügyfél fogyasztónak minősül-e egy pénzintézettel szemben.