Csak a vonzereje növekszik a labdarúgásnak

Európa labdarúgó-élcsapatai nemcsak a kontinens legjobban jövedelmező kupasorozatában, a Bajnokok Ligájában (BL), valamint az UEFA-kupában tudnak sziporkázóan játszani, színvonalas mérkőzésekre bőven akad példa az egyre jobban megerősődő nemzeti bajnokságokban is. Magyarország kivétel: a labdarúgás nálunk másképpen működik, pedig a hazai pályákon is futballisták játszanak, sőt a futball gazdasági hátterének az átalakítása is elkezdődött. A szakemberek a néha meglehetősen gyatra "előadások" okait azzal magyarázzák, hogy a gazdasági átszervezést egyelőre nem kíséri a sportág szakmai színvonalának a javulása. Hiába jelennek meg újabb és újabb befektetők, hiába bővül a szponzori háttér és a sport iránt megnyilvánuló bizalom, a csapatok nemzetközi kupákból történt korai búcsúzása egyelőre nem jelez előrelépést. Igaz, teljesen egyértelmű: nemzetközi összehasonlításban a magyar futball még nem rendelkezik meghatározó tőkeerővel.
A ligánál megfogalmazott elképzelések szerint a nemzetközi porondra kilépő magyar együtteseknek a jelenlegi, 600 millió forintos alaptőkéjüket minimálisan az ötszörösére kellene növelni. De a tartósan az NB I-ben szerepelni kívánóknak is a mostani, átlagosan 300 milliós alaptőkéjüket is legalább duplázniuk kellene. Az alaptőke-emelés mellett elengedhetetlen a klubok forgalmának a növekedése is. Az olasz bajnokság elitcsapatai közül csak a Juventus tavalyi, 346,8 millió német márkás, azaz 45 milliárd forintos forgalma több mint tízszerese az összes NB I-es klub forgalmának, ami 4,21 milliárd forintot tesz ki. A torinói klub nettó profitja 1,5 milliárd forint. Ám a bajnokságok gazdasági erejét tekintve a legerősebbektől -- az olasz, a spanyol és az angol első osztálytól -- némileg elmaradó francia bajnokság győztesének, a Nantes-nak a 16 milliárd forintos forgalma is négy kört ver az NB I-re.
A honi futball felfuttatását a Magyar Labdarúgó Liga (MLL) mellett az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) is célul tűzte ki: reformtervként -- a klubok átmeneti likviditási problémáinak kezelésére -- tavasszal meghirdetettek egy 8,6 milliárd forintos reorganizációs programot. A kötvénycsomagból hiteleket igényelhetnek azok a csapatok is, akik az alaptőkéjük emelésére vagy nemzetközi porondra jutás esetén külföldi játékosokkal való csapaterősítésre akarnak akár több száz millió forintot igénybe venni. Ugyancsak kooperációval indult útjára az a 20,1 milliárd forintba kerülő -- eredetileg 38 sportlétesítményt érintő -- stadionrekonstrukciós program, amelynek már a további lépésein is gondolkadnak az érintettek. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter ugyanis nemrég bejelentette, Magyarország egyedül pályázza meg a 2008-as labdarúgó-Eb rendezési jogát. Ahogy erről lapunk már beszámolt: önálló Eb-rendezéshez a felújítandó pályák közül hatot harmincezressé, kettőt pedig ötvenezressé kell majd átalakítani.
A nyár folymán kiderült az is, hogy olyan tőkeerős cégek is látnak fantáziát a magyar labdarúgás felfuttatásában, mint a Quaestor és a Fotex. Előbbi a Győri ETO Labdarúgóklubban szerzett 11,36 százalékos részesedése mellett a stadiont is megvásárolta, utóbbi pedig 2,4 milliárd forint ellenében 80 százalékos részesedést szerzett az FTC Labdarúgó Kft.-ben (VG, 2001. augusztus 10.).
Az MLL reklám- és szponzori bevételeit kezelő Profi Liga Kft.-n keresztül a liga közvetlenül is támogatja a labdarúgás fejlesztését: a 2000--2001-es bajnoki évben összesen 800 millió forintot invesztált a profi bajnokság (NB I, NB I/B) rendszerébe, amelyből -- normatív és eredményességi alapon -- 583 millióval részesedtek az első vonalas csapatok. A veszteséges együttesekkel szemben pedig mérhetetlen "nagylelkűségét" tanúsított a liga, amikor figyelmen kívül hagyta az éppen általa megfogalmazott szabályokat, amelyek szerint a deficites klubokat likvidálják a Borsodi Ligából.
Az MLL legfrissebb elemzéseiből kiderül az is: a hazai bajnokságban a csapatok belső forrásai közül egyelőre több is kiaknázatlan. Mint mondják, a klubok legnagyobb bevételi forrásai a jegybevételekből és a játékoseladásokból tevődhetnének össze. Az előbbiből származó, vártnál kevesebb bevétel egyik oka a korszerű beléptetőrendszer hiánya, amelynek egyenes következménye a bliccelők nagy száma. Az MLL adatai szerint a Borsodi Liga mérkőzésein az előző szezonban átlagosan 4300-an szurkoltak, miközben ezernél is kevesebben fizetnek a belépőjegyükért. A tavaszi Kispest--Ferencváros mérkőzésen például 10 300 szurkolót számoltak, a jegybevételekből befolyt összeg átszámolásakor azonban kiderült, mindössze 4600 drukker fizetett. Jegybevételek alapján az FTC 94 millió forinttal, míg a Dunaferr 55 millióval lett a leggazdagabb az előző szezonban, a többiek jócskán elmaradva mindössze 20-30 millió forintra tettek szert. Muszbek Mihály MLL-igazgató szerint ahhoz, hogy a jövőben a klubok gazdaságilag eredményesen tudjanak szerepelni, legalább hatezer fizető nézővel kell számolni csapatonként és mérkőzésenként.
A csapatok számára ugyancsak nem elhanyagolható bevételi forrást jelntenek a játékoseladásból származó összegek, amelyek a liga előzetes elvárásaitól egyelőre messze elmaradnak. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) átigazolási szabályrendszerét figyelembe véve a hatályos sporttörvény is előírja, hogy lejárt szerződésű játékos esetében a játékjoggal maga a futballista rendelkezzen, érte (aláírás)pénzt csak ő kaphat. Igaz, nem elsősorban e regula okolható a csapatok csekély átigazolási bevételei miatt. A tapasztalatok alapján elmondható: a magyar sztárjátékosok többsége csak a futball hazai színterén piacképes, ezért eltekintve egy két játékos szerződtetésétől, a többségért legfeljebb tízmillió forintos nagyságrendű átigazolási összeget tudnak csak a klubok kasszírozni. Magyarországon a 2001-es nyári igazolási időszakban összesen 143 játékos cserélt klubot, közülük azonban mindössze 24-ért fizettek a vevők, összesen 252 millió forintot. Külföldről 25-en érkeztek, ebből nyolc futballista érkezett átigazolási díj ellenében. Emlékezetes: Zinedine Zidane-ért 60,5 millió amerikai dollárt fizetett nyáron a Real Madrid, ami 68-szor több, mint amennyi a nyári átigazolási időszakban Magyarországon összesen forgott.
A nemzetközi kupákban szereplő csapatok pénzszerzési hajszái alapján mindenesetre az tűnhetne a legegyszerűbb megoldásnak, ha a magyar együttesek gazdasági hátterének "helyzetbe hozása" épp a nemzetközi porondon valósulna meg. A szereplés jogát kiharcoló magyar klubok azonban az utóbbi években maximum a kupák második köréhez elegendő teljesítményre képesek, amely ha nem is direkt, de óriási közvetett veszteséget jelent. Az UEFA nemrégiben közzétett BL-finanszírozási tájékoztatója szerint például már azzal közel egymilliárd forintnak megfelelő svájci frankot kereshetnek a bajnokcsapatok, ha kvalifikálják magukat a BL harminckettes főtáblájára. Az említett összeg megszerzéséhez -- a csoportküzdelmek alatt -- még csak meccset sem kell nyerni. Igaz, kevesebbet gyűjtenek be az UEFA-kupában induló csapatok, a mérkőzések reklám- és televíziós jogainak értékesítése után azonban e sorozat résztvevői is százmilliókkal kárpótolhatják magukat.