A jövedelemfüggő törlesztést biztosító sémákról először 1955-ben lehetett a közgazdasági szakirodalomban olvasni, de hosszú időnek kellett eltelnie, míg az a gyakorlatba átültethetővé vált -- mondta Barr, a London School of Economics oktatója. A kölcsönfelvevő számára a jövedelemingadozásokkal szemben védelmet nyújtó modell a hitelezők számára meglehetősen kiszámíthatatlan. Először Ausztráliában vették a politikai bátorságot -- 1989-ben -- a rendszer meghonosításához, melynek költségeit jelentősen mérsékli, hogy a törlesztést a jövedelemadóval együtt az adóhatóság gyűjti be. A kilencvenes évek elején követte az ausztrál példát a szomszédos Új-Zéland, míg utolsóként -- 1998-ban -- Nagy-Britannia csatlakozott.
A három angolszász országon kívül még két állam alkalmaz diákhitel-rendszerében a jövedelemfüggő törlesztések modelljére emlékeztető elemeket. Svédországban az adósok két évvel korábbi keresetét veszik figyelembe a részletek kalkulálásánál, míg Hollandiában jövedelemcsökkenés esetén kérvényezhető a fix összegű törlesztés alacsonyabb szintre mérséklése. Minden más államban rögzített összegű törlesztéseket kell vállalnia az adósoknak -- mondta Barr.
Ami a fejlett országokban működtetett sémák közös jellemzője, az a közösségi finanszírozás. Ennek egy gazdag OECD-országban nincs anyagi akadálya, de közgazdasági nézőpontból kifogásolható. A két évvel ezelőttig követendő példaként szolgáló új-zélandi modellben is a hitelezésre fordított összegek mintegy tizede veszett el végleg az adósok korai halála vagy túlságosan alacsony jövedelme következtében. Ez azonban nagyon jó aránynak számít, a 2000-ben bevezetett kamattámogatás miatt ugyanis már csak a kölcsönösszegek 65 százalékát fogják maguk az adósok visszafizetni, a korábbi arányhoz viszonyított különbözet a támogatások költsége -- magyarázta a professzor. Hasonló becslések láttak napvilágot a brit rendszerrel kapcsolatban is.
Még rosszabb az arány az amerikai modellben, ami ráadásul csaknem minden hátrányos vonást egyesít magában: a rugalmatlan, fix összegű törlesztések kamattámogatással párosulnak, és magas a nemfizetők aránya. A kölcsönt ugyan bankok adják, de állami garanciával, a rossz ösztönzők és egyéb okok miatt minden 100 dollárból csupán mintegy 50-et fizetnek vissza maguk az adósok.
Még a gazdag országnak számító Nagy-Britanniában is jelentkeznek azonban azok a hátrányok, melyeket aligha kerülhet el Magyarország az állami szerepvállalás esetén. A véges források miatt korlátozott a hitelek összege és azok száma, akik hozzájuthatnak a kölcsönökhöz, emiatt egyes diákok kiszorulnak a felsőoktatásból. Pedig a magyar program két fő célkitűzése éppen a felsőoktatáshoz való hozzáférés javítása lett volna a felsőoktatás minőségének javítása mellett.
A kamattámogatás nélkül valószínűleg az európai statisztikai hivatal, az Eurostat sem számította volna a folyósított hiteleket az állami kiadások közé, mint ahogy az a 2000 augusztusában a hivatallal folytatott egyezetetésből kitűnt -- mondta Barr. A fizetésképtelenség kockázata természetesen a magánfinanszírozás esetén is fennáll, de az észszerű kamatprémium jelentette volna a hitelezők számára a garanciát.
Iain Crawford lapunknak elmondta: a jelenlegi rendszer bevezetése Nagy-Britanniában is komoly politikai akadályokba ütközött, mivel a hallgatók korábban bőkezű támogatásban részesültek. A politikailag elfogadható változat kidolgozásánál arra is ügyelni kellett -- mondta Crawford --, hogy a gyakorlatban az adminisztráció is meg tudjon birkózni a terhekkel. A tanácsadó szerint a kormány döntésében a kamattámogatásról szerepet játszhatott az erős politikai nyomás, azok a kritikák, melyek szerint az eredeti séma nem jelent semmi könnyebbséget a piaci hitelekhez képest.