Dicsőséges forint

A sávszélesítés előtti nap (kedden) még mintegy 267,40 forintot kellett adni egy euróért. A következő hétfőn már ez az érték nem érte el a 260 forintot, ami 3 százaléknyi javulás. A forint egészen csekély mértékű korrekciókkal július 4-éig szinte folyamatosan erősödött. Ekkor már 240,70 forintért lehetett egy euróhoz jutni. A sávcentrumtól az erős oldalon több mint 12 százaléknyira távolodott el az árfolyam.

Július elején a fejlődő piacokkal kapcsolatos kisebb nemzetközi pánik - amelynek oka elsősorban az argentínai események voltak, de ehhez hozzájárult Törökország és a lengyel gazdaság gyengélkedése is - magával rántotta nemzeti devizánk árfolyamát: a forint sávon belüli pozíciója egyetlen nap alatt négy egész százalékpontnyit romlott. A gyengélkedés azután éles kilengésekkel tarkítottan tartósnak bizonyult. A 2001. évi csúcsot a forint a mai napig nem tudta újra elérni. Pedig az utóbbi időben nem lehetett panaszunk, a szeptemberi 261 forint/euró feletti szintről (ez volt a leggyengébb pozíció) 245 közelébe csurgott le az árfolyam. Fittyet hányva például annak, hogy Argentína már igazán komoly bajba került.

A hazai bankok jelentései alapján az euró/forint spot átlagforgalom az első negyedévi 54,6 milliárd forintról a második negyedévre már 95,3 milliárdra nőtt. A sávszélesítés persze nem maradt hatástalan a forintpiacra sem. A nagyobb mozgástér olyan új szereplőket is idevonzott (ha nem is közvetlenül, de hazai hitelintézeti partnereiken keresztül), amelyek az itt megszokottnál nagyságrendekkel nagyobb tétekkel "játszanak". Nem csoda tehát, hogy 2001-ben néha az overnight kamatok is mintha megbolondultak volna. Többször is kínzó pénzhiány lépett fel, máskor óriásira duzzadt a pénzfelesleg. A likviditásbőség kezelésére a jegybank egy igen ritkán használt eszközt, a gyorstendert is bevetette, mintegy 140 milliárdot szívva ki a rendszerből.

Szakértők szerint botorság lenne arra számítani, hogy a bankközi forintpiacra az idén visszatér a korábbi nyugodtabb üzletmenet.