Az állampapír és a bankbetét volt a nyerő
Noha már eltelt néhány hét az új évből, nem tűnik haszontalannak szokásos rövid távú értékeléseink helyett ezúttal egészen 12 hónap távlatában megnézni, hogy mibe is volt érdemes fektetni pénzünket 2002 elején. Először is - kivételesen - kezdjük egy olyan területtel, melyről nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok, így az elért hozamok sem határozhatók meg pontosan. Ennélfogva havi vagy negyedéves szinten nincs is értelme foglalkozni vele, éves összegzésből azonban nem maradhat ki. Ez természetesen az ingatlanbefektetés, mely igen nagy népszerűségre tett szert az 1998-ban indult boom idején. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a 2000-es csúcs és a 2001-es megpihenés után az uniós csatlakozás közeledte sem hatott kedvezően az ingatlanárakra, sőt tavaly ingatlantípusonként más-más mértékű, de általánosságban nézve egyértelmű árcsökkenésnek lehettünk tanúi. Nagyon úgy látszik, hogy az ingatlanpiac a tőzsdéhez hasonlóan működik, abból a szempontból, hogy a nagy ugrás mindig akkor következik be, amikor a legkevesebben számítanak rá, amikorra pedig a legtöbben várják az emelkedést - esetünkben az EU-csatlakozást megelőző egy-két évre -, ennek épp az ellentéte következik be. Összességében tehát ingatlanbefektetéssel tavaly nem lehetett nemhogy reálhozamot elérni, de még nominálisan is pénzünk értékének csökkenésével kellett szembesülnünk.
A még kockázatosabb befektetések felé haladva a tőzsde következik. Érdekes, hogy a januártól december végéig végzett kimutatások szerint a BUX index több mint 10 százalékot emelkedett tavaly, amit természetesen igen szép eredménynek lehet nevezni. Azonban a mi fél hónappal elcsúsztatott összesítésünkből már az tűnik ki, hogy január közepén egy évre befektetve a tőzsdén sem lehetett egy fillért sem keresni, feltéve persze, ha az indexkosárnak megfelelő papírokból válogattuk össze portfóliónkat. Jól látható ugyanakkor, hogy egyes részvényekkel gyönyörű nyereségre lehetett szert tenni, míg másokkal akár pénzünk kétharmadától is búcsút vehettünk. Ebből talán azt a következtetést lehet leszűrni, hogy a megfelelő papírok kiválasztására folyamatosan ügyelve, a papírokat átértékelő hírekre sebtiben reagálva a tőzsde nem volt rossz döntés tavaly.
Ha azonban a kockázatot is figyelembe vesszük, a legkényelmesebb és legbölcsebb döntésnek az állampapír, illetve a banki betét bizonyult. Az éven belüli lejáratú állampapírok RMAX indexének éves hozama meghaladta a 10 százalékot, de a hosszú kötvényekkel is lehetett közel ennyit keresni. Ez majdnem duplája az éves inflációnak. Aki szemfüles volt (vagy csak folyamatosan olvasta a Pénzvilág mellékletet), az az év vége felé már láthatta, hogy a jegybank előbb-utóbb kénytelen lesz a piaci nyomásnak engedve kamatot csökkenteni. Így az elmúlt egy, két vagy három hónapban egyes államkötvényekkel, valamint kötvényalapokkal éves szinten 15-25 százalékos hozamot is el lehetett érni.
A devizamegtakarításoknak 2002-ben sem volt értelmük, euróban takarékoskodva legalább nominálisan pénzünknél lehetett maradni, a dollárban megtakarítók azonban valószínűleg egy életre megtanulták, hogy meg kell szabadulni a régi beidegződésektől, és a jó öreg keményvalutákkal akár jobban be lehet fürödni, mint egy gyenge tőzsdei részvénnyel.
A forint- és az állampapírpiacon az elmúlt hetekben történtek azonban igencsak feladják a leckét annak, aki most hoz befektetési döntést a következő időszakra. Ritkán kínál a kötvénypiac olyan szép és biztos befektetési lehetőséget, mint amilyet az elmúlt ősszel megragadhattunk. Ami biztosnak tűnik, az továbbra is az, hogy megtakarítani forintban érdemes, eladósodni pedig devizában. Az ereszkedő kamatszint és az erősödő kamatemelési várakozások miatt a kötvényalapok és egyáltalán a hosszabb futamidejű kötvények kockázata megnőtt, eközben viszont a részvénypiacon sem látszanak az élénkülés jelei. Január közepén talán a rövid futamidejű banki konstrukciók, illetve pénzpiaci alapok választása, s kiváró álláspontra helyezkedés tűnik a legcélravezetőbbnek. (ÁG)
