Az MNB csak csatát nyert

Mostanra már nagyjából kiderült, hogy a múlt heti forint elleni (pontosabban melletti) spekulatív támadások mögött jócskán akadtak félreértések. A jegybank és a Pénzügyminisztérium közös sajtótájékoztatójának bejelentését néhány - talán kevésbé tájékozott - külföldi nagybefektető úgy értelmezte, hogy minden bizonnyal a sávot fogják eltolni. A várható és könnyen megszerezhető profitról pedig nem akarván lemaradni, lavórból öntötték a pénzt a hazai

piacra. A jegybank beavatkozásának következményeként azonban egyes számítások szerint 600 millió euró veszteséget szenvedtek el.

Minden bizonnyal azonban a külföldi befektetők tájékozatlansága önmagában nem váltotta volna ki a múlt heti támadásokat. A külföldi elemzők egybehangzóan a jegybank kamatpolitikáját okolják a kialakult helyzetért. Általános érv, hogy az MNB két célt követ - az inflációt és az árfolyamot - egyetlen instrumentummal, a kamattal, ami egymással összeegyeztethetetlen.

A külföldieknek természetesen nem feltétlenül van igazuk, de ez nem sokat számít a piaci események szempontjából. Ha valamit félreértenek is, és ez téves piaci reakciókhoz vezet, attól még azok hátrányos következményeit - a spekulatív tranzakciók konkrét veszteségein kívül - a magyar gazdaság szenvedi meg. Ezért mindenképpen fontos, hogy mit gondolnak a külföldiek, még ha nagyokat tévednek is.

Abban tehát nagy az egyetértés, hogy a magyar monetáris irányítás nem megfelelő kamatpolitikája vezetett a múlt heti eseményekhez, és ez hosszú távon nem tesz jót a magyar gazdaságnak. A legnagyobb problémát a forint megnövekedett volatilitása okozhatja, amely jelentős mértékben gátolja az árfolyam-transzmissziót, azaz az árfolyam dezinflációs hatását. Ezenkívül a folyó fizetési mérleg deficitje tovább nőhet, és végül a hosszú hozamok is emelkedhetnek, ha a piac úgy ítéli meg, hogy nem teljesülnek időben a maastrichti kritériumok. A konszenzus azonban itt véget is ér, és az egyes elemzők a lehetséges forgatókönyvek meglehetősen széles repertoárját vonultatják fel.

A Credit Agricole Indosuez, a Deutsche Bank és a CSFB is úgy véli, hogy a múlt heti csak az első összecsapás volt egy hosszan tartó küzdelemben. László Csaba ugyanis többször megerősítette, hogy az ERM-II-be történő belépésig fenntartják a jelenlegi árfolyamrendszert, ami 18-24 hónapot jelenthet, ennyit tehát legalább ki kell húznia az MNB-nek. Az elemzők úgy vélik, hogy a jelenlegi monetáris politika további külföldi tőkét vonz majd az országba, ami hasonló támadásokat eredményezhet. Amennyiben ugyanis a jegybank igyekszik a sáv erős széléhez közel tartani a forintot - amire az inflációs cél elérése miatt szükség van -, és annak megfelelően interveniál és sterilizál, az újabb spekulatív támadásokhoz vezethet. Szerintük nem lehetséges egy ponton tartani a forint árfolyamát, amely a központi bank szerint minél közelebb van a sáv erős széléhez.

A Merrill Lynch úgy ítélte meg, hogy az MNB az intervencióval és a kamatvágásokkal még mindig kevesebbet veszített hitelességéből, mint ha eltolta volna az árfolyamsávot. Ezzel együtt a Merrill meglehetősen pesszimista, szerintük még nem fog teljesülni az inflációs cél, és a piacnak át kell értékelnie az eurózónához történő csatlakozásunkat, mivel csúszhat a maastrichti kritériumok teljesülése. A patinás befektetési bank elemzői úgy vélik, hogy a portfóliótőke-beáramlás az idén meg sem közelíti majd a tavalyi mértéket, és ezt a jegybank még egy esetleges kamatemeléssel sem tudja biztosítani.

A Dresdner Kleinwort Wasserstein a jelenlegi bizonytalan piaci körülmények között profittakinget javasol a piaci szereplőknek, a rövid futamidejű instrumentumokat ugyan még mindig vételre ajánlja, de a három évnél hosszabb kötvényekkel kapcsolatosan óvatosságra int.

A forint rövid távú árfolyam-alakulásával kapcsolatban sokan elhiszik, hogy a jegybanknak a megjelölt érték felett sikerül tartani a nemzeti deviza értékét. Néhányan azonban arra számítanak, hogy tartósabb maradhat a forint relatív gyengesége, amit még fokozhat a piaci hangulat esetleges változása. Amennyiben ugyanis a piaci szereplők számára ismét fontossá válnak a makromutatók, könnyen térfélcserére kerülhet a sor, és az MNB a forint erősítésén kezdhet munkálkodni.

Akad olyan vélemény is, amely szerint a jegybank esetleg belemegy az inflációs cél módosításába, amivel az alacsonyabb kamatszintet és a gyengébb forintot is elfogadhatóvá tenné. Ezzel kapcsolatban azonban úgy vélekednek a szakértők, hogy ez túl nagy ár lenne az átmeneti nyugalomért, hiszen könnyen lemaradhatna az ország az eurózónába történő tervezett csatlakozásról.