Rali után csend a piacon

Az európai vállalatok az év első három hónapjában összesen 140 milliárd euró nagyságrendben bocsátottak ki hosszú - jellemzően 30 éves - lejáratú kötvényeket. Ez az érték még úgy is minden idők egyik legnagyobbjának számít, hogy márciusra az új papírok volumene a januárinak több mint felével visszaesett. Míg az első hónapban 70, addig a következő két időszakban már csak 50, majd 20 milliárd eurónyi kibocsátás történt. A visszaesésért sokan a hitelminősítő intézeteket, illetve az iraki háborút kárhoztatják, valószínű azonban, hogy ennél kevésbé egyértelmű folyamatok is közrejátszottak abban, hogy mára az euróban denominált vállalati kötvények átlagos hozamszintje közel 50 bázispontot emelkedett a februári szinthez képest.

Az idei év első, 400 millió eurós emissziója január 10-én, az Olivetti részéről vágta fejbe a piacot: 30 éves futamideje alatt a kötvényre a névérték után 7,75 százalékos éves kamatot garantáltak. Ezután mindössze öt nap telt el, és a France Telecom 1 milliárd euró összértékű, 8,125 százalékos kuponnal bíró papírokkal borzolta tovább a kedélyeket. A befektetők olyannyira lelkesek voltak, hogy úgy tűnt, még a "tripla B" besorolású vállalatoknak sem lesz gondjuk a forrásteremtéssel. A friss kibocsátásokat nemritkán háromszorosan túljegyezték. A hullám február első hetében, 1,85 milliárd eurós összkibocsátással tetőzött, ezt követően azonban már az első aggasztó jelek is megmutatkoztak.

A 30 éves kötvények hozamai korábbi stabilitásukat elvesztve jelentős ingadozásba kezdtek, sokszor pedig alulteljesítették a 10 éves papírokat is. Úgy tűnt, hogy a vállalati kötvénypiac ezen szegmense éppoly hirtelen apad majd ki, mint amilyen gyorsan felfuttatták azt az év elején. A törés okait keresve a piaci szereplők egymásra mutogattak, a legtöbben azonban a kibocsátásokat lejegyző befektetési bankokat hibáztatták. Álláspontjuk szerint a jelentős volatilitásért a rossz disztribúciós politika tehető felelőssé, az adósságlevelek közül ugyanis túl sok került olyan alapok kezére, melyekről előre tudható volt, hogy hosszú távon nem ragaszkodnak majd ezen eszközökhöz.

A kezdeti kibocsátások még a jelentősebb német és holland biztosítótársaságok hosszú futamidejű eszközigényének kielégítését szolgálták. Az érdeklődés a részükről óriási volt, hiszen a kormányzati kötvények messze nem biztosítottak számukra olyan hozamokat, mint a vállalati papírok. Mire azonban az Olivetti, illetve a France Telecom (FT) második kötvénysorozata is piacra került, a korábbi papírok jelentős része a már említett fedezeti alapok kezében volt. Ez pedig igen hamar a piac telítődéséhez, illetve egy erőteljes eladási hullám kialakulásához vezetett.

A kezdeti ralit követő visszaesés feltehetőleg nem lett volna ilyen hirtelen és látványos, ha a kibocsátók, érzékelve a megváltozott piaci igényeket, rövid időn belül változtattak volna forrásgyűjtési politikájukon. Persze nem így történt, sokan közülük a kezdeti sikereken felbuzdulva friss sorozatokkal jelentkeztek. Több befektető nehezményezte is az újabb papírok megjelenését, hiszen az Olivetti vagy az FT az első kibocsátást követően azt ígérte, hogy nem lesz folytatás. Amikor a francia távközlési társaság a januári 1 milliárdos tétel után februárban az 500 millió eurós pakettjét is piacra dobta, a kötvények hozama rövid idő alatt 13 bázisponttal megemelkedett.

A vállalatoknak azonban a gyenge nemzetgazdasági teljesítményből és a romló nyereségességből adódó hátrányok kiegyensúlyozása végett forrásra volt szükségük, ráadásul ezt most olyan alacsony hozamszint mellett tudták megtenni, amire várhatóan hosszabb távon sem sokszor adódik majd lehetőségük. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a nemritkán megbízás nélkül tengődő, a kibocsátás lebonyolításában közreműködő pénzügyi társaságok igen erős kampányba kezdtek az újabb kötvénysorozatok megjelentetése érdekében. Sokszor a bankárok keresték meg a társaságokat azzal, hogy teljes lejegyzést garantálnak arra az esetre, ha az érintett cég 30 év futamidejű hitelfelvételre vállalkozna. Az ilyen lejáratú papírok után szedett jutalék közel a duplája a 10 éves kibocsátások után járó pénznek.

A bankok a jelenlegi pangás ellenére továbbra is jó üzletnek tartják a vállalati kötvények vásárlását. Ahhoz azonban, hogy a 30 éves papírok jövőbeni keresettségét megjósolhassuk, több, egyelőre eldöntetlen és lényegi kérdést meg kéne tudnunk válaszolni, többek között azt is, hogy kiket tekinthetünk ezen eszköz elsődleges vevőinek.