Szórt hozamok a pénztáraknál

Meglehetősen szórt képet mutatnak a vezető hazai nyugdíjpénztárak 2002. évi előzetes hozamadatai. Így a várhatóan júniusban vagy júliusban a Pénzügyi Közlönyben kötelezően közzéteendő mutatók megjelenéséig aligha lehet becslésekre vállalkozni a piac egészének teljesítményét illetően.

Úgy tűnik, tavaly elsősorban az óvatos befektetési politikát követő nyugdíjpénztárak tagjai jártak jobban. Lehoczky László, az MKB Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója azzal magyarázta privát nyugdíjintézményük jó teljesítményét, hogy vagyonkezelési portfóliójukban lecsökkentették a részvényhányadot, egyáltalán nem fektettek a nemzetközi eszközökbe (ezek az előző évben akár 40 százalékos veszteséget is hozhattak), és a kötvénypiacon több alkalommal is a megfelelő pillanatokban változtattak az átlagos futamidőn.

A Credit Suisse Life & Pensions kassza szintén több tényezővel indokolta, hogy az év közepi gyengélkedés után a pénztármozgalom szereplőinek átlagos teljesítménye az előzetesnél kissé kedvezőbb lett 2002 végére. A hazai állampapírpiac év végi hozamesése emelkedést hozott e portfóliók eszközértékében. E hatás nagy szerepet játszhatott, hiszen - mint Lihi József, az Allianz Hungária pénztárának ügyvezető igazgatóhelyettese rámutatott - az állampapír területen a piaci érték ingadozása negyedévente akár 1-2 százalékkal is átértékelhette a pénztárak portfólióját. A szakemberek szerint emellett a belföldi részvénypiac közel 10 százalékos pozitívumánál is elsősorban az év végén bekövetkezett emelkedés játszott jelentős szerepet.

A publikált nyugdíjpénztári hozamok ráadásul tőkével súlyozottak: jóval nagyobb súllyal vehetők figyelembe a 2002. novemberi és decemberi hozamok, ami tovább erősítette az év végére jellemző kedvező hatást. Ugyanakkor a Credit Suisse-nál is rámutattak: azon kasszáknál, melyek külföldi részvényportfóliót is tartottak, a növekedésből eredő "hasznot" elvitte a világ részvénypiaci indexeinek tavalyi folyamatos csökkenése. Az ÁB-Aegon Nyugdíjpénztár szolgáltatócégénél pedig arra hívták fel a figyelmet: a szektor egy-egy tagjának hozamteljesítményét (különösen a választható befektetési lehetőséget is kínáló önkéntes kasszák esetében) csak a portfólió összetételének megfelelő referenciaindexhez történő viszonyítással lehet objektívan megítélni.

A pénztárak elért teljesítményét tovább árnyalták az előző években felmerült költségeik. A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) tavalyi előzetes jelentése szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak általában valamivel olcsóbban működnek magánpénztáranál a kezelt vagyonra vetítve. Ha viszont a tagok létszáma alapján számítjuk a költségeket, egy-egy díjfizető állampolgárra egyaránt 3-3 ezer forintnyi éves költség jut mindkét pénztárágnál.

A statisztikák szerint az önkéntes nyugdíjkasszák befektetéseiknél tavaly átlagosan 0,3 százalékkal jobb teljesítményt értek el, mint a magánpénztárak. Szakértők magyarázata szerint ennek oka lehet a körültekintőbb portfólióválasztás, de minden bizonnyal különbségek vannak a vagyonkezelőknek fizetett jutalékok mértékénél is. Utóbbi témáról a piac egyik szereplője sem nyilatkozik szívesen.

Lapunk információi szerint a vagyonkezelőnek fizetett éves díj - amely nyilvánvalóan a kezelt portfólió nagyságától, a vagyonkezelő kockázati döntési szabadságától és számos egyéb tényezőktől is függhet - átlaga a piacon jelenleg a kezelt vagyonra vetítve jelenleg 0,4-1 százalék közötti.

Érdekesség, hogy az azonos alapítói körhöz tartozó pénztár általában valamivel magasabb díjat fizet a "házon belüli" vagyonkezelőknek "külsős" társaikhoz képest. Lehoczky László szerint ez nem meglepő: előbbiek esetében a két fél informatikai, adminisztrációs és marketingtámogatást is nyújt egymásnak. Ebben az esetben egységes szempont az is, hogy az alapítói költségeknek előbb-utóbb meg kell térülniük.

Az Allianz Hungária szerint a vagyonkezelői díjak akár alacsonyabbak is itthon, mint ami hosszú távon fenntartható lenne. A nyomott tarifák oka véleményük szerint az, hogy a nyugdíjpénztárak száma évről évre csökken, így kényszerűen felszabadul a vagyonkezelők piaci potenciálja is (ami lenyomja az általuk kért árakat is).

Az önkéntes nyugdíjpénztárak jövőbeni vagyonának volumenét jelentősen befolyásolhatja, hogy az idén mérföldkőhöz érkezett ez a szféra: éppen egy évtizede jelentek meg a pénztáralapításról rendelkező első jogszabályok. Mindez egyúttal azt is jelenthetné, hogy nagy létszámú pénztártag - akik eddig kihasználták az e befektetési formához kötődő adómentesség lehetőségét - veszi ki pénzét a kasszáktól. A szektor szereplői azonban (amelyek egy részét ráadásul később is alapították) a következő néhány évben nem számítanak a szolgáltatási volumen megugrására. Az Allianz Hungária például 1996-ban startolt csak 2006, 2010 táján számít a kilépések számának növekedésére. Álláspontjuk szerint azonban Magyarország európai uniós csatlakozása nyomán felértékelődhetnek a valódi nyugdíjcélú megtakarítások, ami elodázhatja a megtakarítások "felélését".

A szféra szereplői szerint sokan már csak azért sem fogják kivenni tagdíjukat tízévnyi megtakarítás után, mivel az - szemben az öregségi nyugdíjkorhatár elérése utáni ingyenes felhasználási lehetőséggel - azonnali adófizetési kötelezettséggel járna. Az 1995-től tagokat fogadó ÁB-Aegon önkéntes ága is emiatt számít arra, hogy a pénztártagságnak legföljebb - az egyébként viszonylag csekély vagyonú, vagy tagsági viszonyát hosszabb ideje szüneteltető - 4-5 százaléknyi része lép ki tőlük. Ez nem érinti érzékenyen a pénztárakat, sőt, az átlagdíj és az egy főre jutó vagyon növekedése miatt az eddiginél gazdaságosabb lesz a működés.

A csak 1997-ben indult Credit Suisse-nél viszont arra is rámutattak: nem tisztázott a jogszabá-

lyokban, hogy a tagok "címkézhetik-e" egyéni számlájukon lévő forintjaikat. A befizetett tagdíjjal szemben ugyanis az elért hozam a jelenlegi rendelkezések szerint adómentesen felvehető.

Az önkéntes pénztárak ma is nyújtanak szolgáltatásokat a már nyugdíjba vonult tagok részére. Mint az MKB-nál és az ING-nél jelezték, az érintett állampolgárok döntő többsége az egyösszegű vagyonkivétet választja, 2-3 százaléknyi a járadékszolgáltatást igénylők aránya. Ennek oka vélhetően az, hogy a korábbi időszakokban az egy ügyfélre jutó vagyon volumene nem volt jelentős, így csak minimális járadékrészekre lenne kilátás.

Az adózási veszteség miatt valamennyi önkéntes kassza a tízévnyi időszakon túlnyúló, egészen a nyugdíjasévekig tartó pénztártagságot javasolja. Egyesek azzal is érvelnek, hogy a kasszák a következő években is a bankbetétekhez képest jobb reálhozamot érnek el.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a kasszák középtávon ne készülnének szolgáltatási "korszakukra". Sokan arra számítanak, hogy öt-tíz éven belül az egyöszszegű kivétek rovására - a külföldi trendek mintájára - a jelenleginek akár tíszeresére is nőhet majd a járadékszolgáltatást kérők aránya. Úgy tűnik, a biztosítói hátterű kasszák (így az ÁB-Aegon, ING) e feladatot maguk végzik majd, sőt akad olyan banki pénztár is (az MKB), amely szintén önállóan vállalkozna erre.