A bor legnagyobb seregszemléje, a hét végén nyílt bordeaux-i Vinexpo kapcsán napvilágot látott adatok is jól mutatják, hogy a hagyományos európai termelők külpiaci pozícióira mind nagyobb veszélyt jelentenek a kedvező áron szállító újvilági exportőrök. Amíg ez utóbbiak együttes részesedése 4-ről 18 százalékra erősödött tíz év alatt a nemzetközi kereskedelemben, addig a piacvezető Franciaország súlya 50-ről 40 százalékra csökkent.

Az újvilágiak közé sorolják Argentína, Ausztrália, Kalifornia, Chile, Dél-Afrika, valamint Új-Zéland termelőit. Az öreg kontinens számára főleg Ausztrália jelent komoly konkurenciát, amely immár a világ negyedik legnagyobb borexportőrévé lépett elő: az elmúlt hat évben 25 százalékkal nőtt a kivitele, míg Franciaországé 1,6, Olaszországé pedig 1,9 százalékkal. Az évről évre jelentős többletet termelő ausztrál borászok számára ugyanis a túlélést jelentik a külpiacok.

A déli kontinensen mutatkozó kínálati nyomást az is csak kismértékben enyhítheti, hogy a legutóbbi, januártól májusig tartó idényben 1,36 millió tonna borszőlőt szüreteltek, ami az előzőhöz képest 10 százalékos csökkenés. A hatéves folyamatos növekedés megtörését a múlt évi nagy szárazsággal magyarázzák. Ennek ellenére Ausztrália borkivitele a 2003/04-es kereskedési évben is tovább - 521-ről 613 millió literre - nőhet a Bloomberg által közölt legújabb előrejelzés szerint. (Hasonlóképpen, a szomszédos Új-Zéland elmúlt évtizedbeli mintegy évi 20 százalékos exportnövekedési ütemét is várhatóan csak lassítják a helyi szőlőket ért súlyos fagykárok.) Ausztrália így növelheti a tavaly megszerzett 4 százalékpontos részesedésbeli előnyét Franciaországgal szemben a - magyar exportőrök által is fontos célpiacnak tartott - Egyesült Királyságban.

Az európaiak számára szerencse, hogy a másik nagy újvilági régió, az USA szőlőtermelésének 90 százalékát adó Kalifornia borkínálatának jelentős részét felveszi a kiterjedt belföldi piac. Ám ott is vannak értékesítési gondok, amit nemcsak a szőlőárak tavalyi 17 százalékos csökkenése jelez, hanem az is, hogy kevés az új telepítés, miközben kiterjedt ültetvényirtás folyik.

A nemzetközi borversenyt élezi, hogy a globális túlkínálat változatlanul nagy, tavaly mintegy 31 millió hektoliter volt a Le Figaro adatai szerint. Igaz, a termelés már csökkent az ezredfordulót követően, míg a globális kereslet alig mozdult az elmúlt években. Az egy főre jutó éves fogyasztást tekintve változatlanul az évi 57 millió hektolitert termelő franciák viszik el magasan a pálmát, közel 60 literrel, ám a helyi trend már hosszabb ideje folyamatosan csökkenő: 1961 és 2000 között több mint 53 százalékkal apadt.

A termelők és a kereskedők számára reménysugarat jelenthet, hogy a mérsékelt borfogyasztás kedvező egészégügyi hatásait ecsetelő népszerűsítő kampányoknak és a fejlődő országokbeli életszínvonal emelkedésének köszönhetően új piacok születnek. Közéjük tartozik mindenekelőtt - a több évezredes, ám sokáig elfeledett borkészítési hagyománnyal rendelkező - Kína. Az ázsiai birodalom ugyan jelenleg is a leghátsók között kullog az egy főre jutó éves borfogyasztásban, ám 1998 óta átlagosan már évi 11 százalékkal nő a fajlagos mutató. A vidékről a városokba áramló kínaiak közül ugyanis mind többen szoknak rá a nyugati stílusú borokra. Gyorsan szaporodnak a helyi szőlőültetvények is, amelyek jelenleg 50 ezer hektárt ölelnek fel, és mintegy 80 százalékban elégítik ki a belső szükségletet. A legkeresettebb saját márkák a Nagy Fal és a Dinasztia, amelynek termelői legalább évi 10 százalékos kínálatnövelést terveznek.