Marad az acélpiaci túlkínálat
Az acéltermelő országok képviselői Párizsban egy lépéssel közelebb jutottak ahhoz, hogy megállapodjanak a globálisan évi 350 milliárd dollárt forgalmazó ágazatba áramló, a szabad versenyt torzító támogatások leépítéséről. Az OECD égisze alatt folyó tárgyalássorozaton ugyanis a múlt héten javaslat született arról, hogy valamennyi fejlődő régióra egységes feltételrendszert alkalmazzanak a korábban szorgalmazott, csak meddő vitákat eredményező országonkénti verzió helyett. Ez egyúttal alapja lehet egy szélesebb egyezménynek, amelyet 2004 első felében terveznek végleges formába önteni a mintegy évi 200 millió tonnás világpiaci túlkínálat felszámolása, illetve a világpiaci árak tartós megszilárdítása végett. A támogatáskorlátozó megállapodás meggyorsíthatja a felesleges és gazdaságtalan acélipari kapacitások leépítését. A kérdés más vonatkozásában (mely termékeket vonjanak be a szabályozásba, milyen állami támogatásokat engedjenek meg és melyeket tiltsanak be) már széles körű egyetértés alakult ki. Így például az ideiglenes jellegű üzembezárások költségeihez hozzájárulhatna az érintett állam.
Az összehangolt fellépés szükségességét aláhúzza, hogy májusban is havi rekordot döntött a világ nyersacéltermelése a Nemzetközi Vas- és Acélintézet (IISI) felmérése szerint. Az általa figyelt 63 ország közel 81 millió tonna nyersacélt állított elő, 8,6 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. (Az első öthavi termelés több mint 20 százalékkal erősödött éves összehasonlításban.) Az átlagosnál jobban nőtt Ázsia (a Közel-Kelet és Közép-Ázsia nélkül) kínálata (12,2 százalékkal), de az Európai Unióé is némileg bővült, a meghatározó régiók közül egyedül Észak-Amerikáé mérséklődött minimális mértékben.
