Kényszerű tőkeemelés előtt a biztosítók
Az előzetes számítások szerint megközelítőleg 20 milliárd forinttal - a jelenleg meglévő tőkevolumen mintegy ötödével - növeli meg a magyarországi biztosítótársaságok és -egyesületek tőketerheit hazánk európai uniós csatlakozása - derül ki biztosításszakmai szakértők számításából. Egy tavaly hatályossá vált új uniós irányelv s nyomában az EU-belépéssel érvénybe lépő magyar biztosítási törvény ugyanis jelentősen megnöveli a biztosítási szereplők minimális biztonsági tőkéjét. Az már csak hab a tortán, hogy egyúttal megváltozik a szavatolótőke számításának módja is, amely szintén többletterheket ró majd a szféra szereplőire.
A meglehetősen szigorú új előírások elsődleges célja a fogyasztóvédelem, a biztosítottak védelmének erősítése. Szakértők ugyanakkor abban reménykednek, hogy a nagyobb tőketerheket a piaci szereplők nem az ügyfelek rovására, azaz az ő díjaik emelésével érik majd el.
Mint a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) 2002-es éves jelentéséből kiderül: a társaságok összesített biztosítástechnikai tartalé-kainak záróállománya tavaly 786 milliárd forint volt, ami 21,2 százalékos bővülés egyetlen esztendő alatt (az összesített tartalék a legfontosabbnak számító matematikai tartalék, az egyéb tartaléktípusok és - ahol ezt művelik - a befektetési egységekhez kötött, azaz a unit linked életbiztosítások tartalékainak összege).
Ugyanilyen dinamikus a növekedés, ha a piaci szereplők biztonsági tőkeszintjét vizsgáljuk. A felügyelet adatai szerint ennek tavalyi záróállománya 27,7 milliárd forintot tett ki, ami 17,9 százalékkal több, mint az előző év végén.
Elemzők szerint a biztosítási törvényben előírt kényszerű emelések döntő részét - az elmúlt időszak kedvező gyarapodása ellenére is - a minimális biztonsági tőke megugrása adja majd. (Ez az a tőkerész, amelynek a befolyt díjtól, illetve az egyéb üzleti mutatóktól függetlenül mindig rendelkezésre kell állnia az ügyfelek esetleges követeléseinek kielégítésére.) A társaságok számára jelenleg - a művelt tevékenységi ágaktól függően - előírt 150-550 milliós tőkerész helyébe ugyanis az új jogszabály szerint egyenként 500-1500 milliós volumen lép majd. A friss biztosítási törvény ugyanakkor "átírja" és szigorítja majd - elsősorban a nem élet ágban - a szavatolótőke-minimum számításának módját is, de ez a várakozások szerint kisebb hatással jár majd.
Némi gyógyírt jelenthet a honi biztosítóknak, hogy a tőkeelemeket csak fokozatosan - az előzetes hírek szerint három-öt esztendő alatt - kell majd megnövelni (az átmeneti időszakról szóló engedményt persze bizonyára még kiegészítő jogszabályok publikálásával kellene "kőbe vésniük" a jogalkotóknak). Nem kizárt azonban, hogy piac legkisebb szereplői, a - jórészt mezőgazdasági profilú - biztosítóegyesületek egy része így sem bírja majd a szigorítást.
Az előzetes számítások szerint ugyanis az egyesületek 2002. év végi együttes szavatolótőkéje mindössze alig kétharmada a pár éven belül elérendőnek. Hírek szerint akadnak olyan nagyobb egyesületek, amelyeknek a mostani tőkerész öt-hétszeresét (!) kellene elérniük ezen rövid időszak alatt. Emlékezetes: az egyesületek egy része évek óta kongatja a vészharangot az uniós csatlakozás miatti tőkeszigorítások miatt, mondván: ha ezek
miatt nekik meg kellene majd szűnniük, egész vidéki agrárrégiók maradnak biztosítatlanul.
Visszatérve a piac nagyobb szereplőihez: kérdés az is, hogy a nagyobb nemzetközi hátterű biztosítók egy része az új tőkeelőírások nyomán nem határoz-e úgy - mint egyes elemzők vélik -, hogy a változás nyomán önálló társaságként nem marad Magyarországon, hanem csak külföldi irányítású fiókként folytatja. Az efféle döntéseket felgyorsíthatja, hogy az EU-irányelv szerte a kontinensen nagyjából hazánkéval egyszerre növeli meg a biztosítók tőketerheit. Márpedig ez főképp a több uniós tagállamban jelen lévő multinacionális biztosítókat késztetheti arra, hogy "átrendezzék" csoportstruktúrájukat.
Azt azonban nem árt megjegyezni: noha egy esetleges hazai "fiókosítás" presztízsét tekintve mindenképp veszteség lenne az országnak, az ügyfelek semmit sem éreznének meg a változásból. Igaz, az eddiginél bizonyára közvetlenebbé válna a honi biztosítók külföldi irányítása. A gyakorlatban azonban jó pár hazai piaci szereplő mozgástere már ma is jobbára csak a külföldi tulajdonosnak történő jelentés- és javaslattételre korlátozódik: az igazi döntések máshol születnek.
A leendő nagyobb tőkeszükséglet másik hatása a biztosítók jövedelmezőségének csökkenése lehet - állapította meg ugyanakkor a pénzügyi felügyeletnek az EU-csatlakozás kapcsán készített szeptember eleji tanulmánya. A hatóság ebben emlékeztetett: a biztosítási szektor jövedelmezősége jelenleg még nemzetközi összehasonlításban is igen magas: a tőkearányos megtérülés (ROE) 20 százalék fölött van, ami jelentősen meghaladja az EU átlagát.
Igaz, az eddigi alacsonyabb állandó tőkeszükséglet - magyarul több szabadon forgatható pénz - mellett a magas ROE másik meghatározó oka a biztosítók portfóliójában döntő szerephez jutó államkötvények kiemelkedően magas hozama volt. Úgy tűnik, mindezek miatt a jövőben a biztosítók jövedelmezősége két oldalról is apadhat majd - vélte a felügyelet. A szolvenciaszabályok szigorodásával párhuzamosan ugyanis várhatóan az állampapírhozamok is csökkennek majd. Ráadásul az erős hazai konkurenciaharc miatt a biztosítók bizonyos költségelemeinek - elsősorban reklám- és marketingköltségek - további növekedése is várható. Mindezzel ellentétben a jövedelmezőséget növelheti, hogy a bővülő ügyfélkereslet miatt nagyobbak s így méretükhöz képest hatékonyabbak lehetnek a biztosítók.
Kérdés ugyanakkor az, hogy a biztosítók a számukra előírt nagyobb tőkevolument részben nem az ügyfélterhek esetleges növelésével - magyarán: díjemeléssel - próbálják-e majd előteremteni. Szakértők szerint ezt ismét csak a piacon tapasztalható erős verseny gátolja meg. Így az előzetes remények szerint a változtatások hatása csak minimális lesz a biztosítási díjat fizető közel 12,7 millió ügyfélszerződésre.
Noha a biztosítótársaságok tőkeszintje általában jobb az egyesületekénél, tavaly decemberi adataik alapján az e formában működő 31 piaci szereplő mintegy egyharmada sem tudná teljesíteni a majdani tőkeigényt. Piaci forrásaink szerint több olyan kisebb és közepes méretű hazai szereplő is akad, amely egyenként közel 1-1 milliárd forintos tőkeinjekcióra szorul majd, más nagyobb riválisaik viszont mindössze néhány millió tőkeemeléssel "megússzák" majd a változást.
Ismeretes: miközben a hazai bankoknál rendszeresen előfordul, hogy a saját tőke szintje a jegyzett mértéke alá csúszik, honi biztosítót a rendszerváltás óta még sohasem marasztaltak el (átmeneti) tőkehiány miatt. Meg kell azonban jegyezni, hogy - mint a kilencvenes évek végén Asztalos László, az Állami Biztosításfelügyelet elnöke több sajtótájékoztatóján is jelezte - arra többször is akadt példa, hogy egy-egy kisebb vagy közepes méretű szereplő vészesen megközelítette a minimális tőkehatárt, így a hatóság szóban figyelmeztette. Az évtized elején pedig tőkeproblémák miatt kellett rövid idő alatt megszüntetnie tevékenységét az egyetlen magyar, nem pénzintézeti alapítású társaságnak, a Kódexpress Életbiztosító Rt.-nek.
