Infláció alatti hozam várható

A hazai nyugdíjpénztárak 2003 első kilenc hónapját követően még reálhozamot tudtak felmutatni: a 4,7 százalékos súlyozott (egységes módszerrel számított) átlaghozam közel 0,5 százalékkal haladta meg a 4,17 százalékos inflációs szintet - derül ki a FI-AD Pénzügyi Tanácsadó Kft. legfrissebb összeállításából. A pénztárak éves teljesítményükről még nem publikáltak adatot, ám mint Farkas István, a FI-AD Kft. ügyvezetője megjegyezte: az utolsó három hónap pénzpiaci történései nyomán döntően infláció alatti hozamokra lehet számítani, hiszen csodák nincsenek.

Tavaly szeptember végén a pénztárak portfólióját (közel 90 százalékban) hazai kötvények alkották, amelyek az addigi kilenc hónap során még hoztak a konyhára, ám a következő három hónapban már inkább a kerülendő befektetések közé tartoztak.

A harmadik negyedév 0,6 százalékos inflációs szintjéhez 3,3 százalékos átlagos hozam párosult a nyugdíjpénztáraknál, ráadásul július-szeptember között - különböző mértékben ugyan, de - mind a 38 elemzett pénztár pozitív reálhozamot ért el. (Az átlagot egyébként 10 magán- és 13 önkéntes pénztárnak nem sikerült teljesítenie.)

A július-szeptemberi időszak tendenciáiból egyébként azt lehet leszűrni, hogy a pénztárak tudatos befektetéseire vonatkozó kétségek jogosak, hiszen az állampapíroknál nagyobb erősödést produkáló részvények aránya még a pénztárak befektetési politikájában megjelölt arányhoz képest is csökkent ez idő tájt. Pedig jól tették volna, ha az utolsó negyedévben kicsit kockáztatnak.

Az MNB november végi 300 bázispontos kamatemelése sokként hatott az állampapírpiacra, aminek eredményeként a MAX állampapírindex 0,3 százalékos veszteséggel zárta a 2003-as évet. A rövidebb futamidejű állampapírok mutatója, az RMAX ezzel szemben 5,9 százalékos erősödést produkált tavaly, ám aligha valószínű, hogy a nyugdíjpénztárak hirtelen drasztikusan rövidítettek volna több száz milliárd forintos állampapír-portfóliójukon.

Az mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy a futamidejüket mérsékelték, ám ezzel teljes egészében kivédeni nem lehetett a hosszabb lejáratú kötvényeken elszenvedett árfolyamveszteséget - mutatnak rá a piaci szakemberek. Egy 90 százalékban hosszabb lejáratú államkötvényből és 10 százalékban részvényből álló portfólióval mindenesetre 1,7 százalék körüli hozamra tehetett szert tavaly a nyugdíjpénztár, míg egy 90 százalékban rövidebb - RMAX-referenciahozamú - állampapír és 10 százalékban részvény alkotta összetétellel már 7-8 százalékos nyereséget realizálhatott volna a pénztár. Ezek persze csak durva becslések, ám a tagoknak útmutatóul szolgálhatnak, milyen hozamra számíthatnak a 2003-es év után.

Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy a pénztárak többsége a tavalyi 4,7 százalékos átlagos fogyasztói árindexnél szerényebb nyereséget produkált - mondta kérdésünkre Farkas István.

A tagokat némileg megnyugtathatja azonban, hogy a 2001 óta eltelt 11 negyedév során (2003. III. negyedévével bezárólag) átlagosan 19,8 százalékos teljesítményt produkáltak a nyugdíjpénztárak, ami 3 százalékos reálhozamot jelent számukra. Ráadásul a piaci szereplőknek a referenciahozamukat is sikerült túlteljesíteniük - derül ki a FI-AD összeállításából. Igaz, mindeközben a leginkább kockázatkerülő pénztárak teljesítményének fokozatos leszakadását lehet tapasztalni.

A csak hazai állampapírban, illetve hazai állampapírba és szerény mértékben (maximum 10 százalékig) hazai részvényekbe fektető pénztárak átlagosan továbbra is messze a saját benchmarkjuk alatt teljesítenek. A stratégia szerint 10 százalékot meghaladó hazai részvényaránnyal rendelkező pénztárak csoportja viszont csak névleg vállal magasabb kockázatot, ennek köszönhető a referenciahozamnál jobb eredmény.