Banki különadó: ki mennyit fizessen?
A "bankadó" által érintettek nagyobb része nem ért egyet azzal, hogy a kamatnyereség után kell majd adót fizetnie. A tiltakozás nem véletlen, hiszen a társasági adó kulcsának megemelésével - ami a kormány eredeti terve volt - többségük jobban járna. A változtatás esélyét ugyanakkor rontja, hogy már kész törvényjavaslatról van szó - amiről ráadásul elmondható, hogy egyeztettek róla -, és vélhetően a legnagyobb bank sincs ott a változtatásért lobbizók között.
A költségvetési törvényjavaslatban 37,8 milliárdos pénzforgalmi bevétel szerepel a kamatkülönbözet-adó mellett, amelyet 2005-ben és 2006-ban a hitelintézeteknek, lízing- illetve faktoringcégeknek kell majd megfizetniük. Annak ellenére, hogy az érintettek és a kormány között több egyeztetési forduló is lezajlott az új adónem ügyében, a kérdés nem tekinthető lezártnak.
A kamatnyereség-adóról szóló javaslat előélete igen viharosra sikeredett. A pénzügyminiszter szeptember közepén jelentette be, hogy a pénzügyi vállalkozásoknál a társasági adó kulcsát 16-ról 24 százalékra emelik. Amellett, hogy a bejelentés azonnali felzúdulást keltett a bankok körében - az érintettek diszkriminatív, Európában példátlan lépésnek értékelték a tervet -, a megfogalmazása sem volt túl szerencsés: nem derült ki ugyanis, hogy pontosan kiket érint a változás, hiszen a pénzügyi vállalkozások körébe az általánosan elfogadott besorolás szerint a lízing- és faktoringcégek tartoznak.
A feszült hangvételű nyilatkozatok és közlemények után tárgyalások kezdődtek a kormány és a bankok képviselői között: ezek nyomán - első körben - a kormány hajlandónak mutatkozott tárgyalni a pluszbevétel beszedésének mikéntjéről - ekkor még a társaságiadó-kulcs felemelését mereven elutasították a bankok -, viszont az előirányzott évi 30 milliárdos bevételi előirányzathoz ragaszkodott. A számtalan verzió - kamatadó, jegybanki tartalékok kamatának elvonása, kamatmarzsadó - közül az utolsó egyeztetés végére csak a marzsadó és az eredeti változat maradt meg, ráadásul azzal a kitétellel, hogy - a később megnövekvő uniós bevételek miatt - az érintetteknek a pluszterhet csak két adóéven át - 2005-ben és 2006-ban kell fizetniük.
A két verzió közül a kamatkülönbözet megadóztatása mellett döntött a kormány: így a bankoknak, szövetkezeti hitelintézeteknek, lízing- és faktoringcégeknek - az elkészült javaslat szerint - a kapott és fizetett kamatok közötti különbség hat százalékát kell a költségvetésbe befizetniük, ám ezt az összeget egyéb ráfordítás címén levonhatják társaságiadó-alapjukból.
Mindjárt kiderült azonban, hogy a társasági adó kulcsának megemelése mégsem jelentette volna a legrosszabb megoldást: néhány nap múlva ismét arról jelentek meg újságcikkek, hogy a bankok többsége mégis ezt a megoldást támogatná.
Az igyekezet természetesen nem véletlen, a bankok túlnyomó része ugyanis nyilvánvalóan rosszabbul járna az új adónemmel, mint a tánya kulcsának 24 százalékra emelésével. A 2003. évről közzétett éves és az idei első féléves jelentések szerint a kamatnyereség-adóval a nagyobb szereplők közül egyedül az OTP Bank járhatna jobban, és az új adónem a szektor egészét is kellemetlenebbül érintené, mint a társasági nyereségadó megemelése. (Az igaz, hogy 2003 alapján az OTP Bank szintén jobban járt volna - még éppen - a társasági adó kulcsának megemelésével, ám 2004 első féléves számai alapján - becslésünk szerint - már nagyjából egymilliárd forinttal kevesebb többletterhe keletkezne.)
A pénzügyi tárca ezzel együtt nem érti a bankok újabb kifogásait, és a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, mondván, a javaslat már megszületett, a döntés pedig az Országgyűlés kezébe került. A kamatnyereség-adón többet vesztő társaságok ugyanakkor nem valószínű, hogy belenyugodnának a fejleményekbe: a törvény módosító javaslatai között vélhe-
tően akad majd olyan, amely tőlük származik.
