Újabb történelmi csúcsokat ér el az euró a dollárral szemben, az elmúlt hónap alatt mintegy 5 százalékkal gyengült a zöldhasú. Utoljára 2003/2004 fordulóján láttunk a mostanihoz hasonló átrendeződést a nemzetközi devizapiacokon, akkor alig másfél hónap alatt 8 százalékkal értékelődött le az amerikai valuta. Az okok tekintetében nem sok változott az év elejihez képest: a felelős az amerikai ikerdeficit és az ázsiai valuták dollárkötődése.

Alapvetően két területen különbözik a helyzet a korábbitól. Egyrészt a világgazdasági konjunktúra túljutott a csúcspontján, egyre határozottabban látszik, hogy a 2004 első félévi dinamikus világgazdasági növekedés után már fokozatosan lassuló konjunktúrára lehet számítani a következő negyedévekben. Másrészt a magas olajárakat a legutóbbi korrekció ellenére sem lehet figyelmen kívül hagyni. A kettő természetesen összefügg, az elmúlt hónapok olajár-emelkedése úgy is felfogható, mint az olajpiac figyelmeztető jele. Az üzenet pedig úgy szól: a jelenlegi geopolitikai helyzet és a gazdaságpolitikai eszközökkel segített gyors növekedés hosszabb távon nem fenntartható, azaz változásra, változtatásra van szüksége a nemzetközi gazdaságnak. Enélkül - mint általában, most is a végső esetben - a piac kényszerítő ereje (értsd: újabb drámai olajárrobbanás) fogja kikényszeríteni a lassabb növekedést. Olyan lassút, amely már hosszú távon is fenntartható, sőt ellentételezést is biztosít az elmúlt években felélt tartalékokra.

Most, az amerikai elnökválasztást követően a tőkepiacok számára a kérdés röviden úgy fogalmazható meg, hogy milyen mértékben és ütemezésben változik meg az amerikai kül- és költségvetési politika. Ha úgy tekintünk az euró/dollár árfolyamváltozására, mint ennek fokmérőjére, azt látjuk, a piac jó ideig kivárt a válaszszal. Február-márciusban az 1,18-1,24-os sávban ingadozott az árfolyam, és csak október közepén indult meg a dollár újabb mélyrepülése. A piac tehát úgy véli, nem lesz számottevő változás az amerikai gazdaságpolitikában, illetve az ázsiai árfolyamrendszerekben, és továbbra is eladói nyomás nehezedik majd a dollárra. Az Európai Központi Bank elnöke által "brutálisnak" nevezett dollárszánkó azonban most megakadni látszik, az európai jegybank esetleges intervenciójától való félelem, az olajár-korrekció nyomán kedvezőbb amerikai növekedési kilátások, illetve a kínai tőkekivitel engedélyezésének híre ahhoz most elég, hogy kifogja a szelet a dollár ellen spekulálók vitorlájából. További gazdaságpolitikai lépések nélkül azonban kevés lehet az ellenszél elindításához. Erre feltehetően egymagában az Európai Központi Bank sem vállalkozik, de összehangolt gazdaságpolitikai lépésnek már része lehet egy újabb EKB-intervenció. Érdemes emlékezni, hogy négy évvel ezelőtt az EKB interveniált az euró erősítése érdekében, akkor ugyanis még a túl gyenge, 0,82-os euróárfolyam volt a téma, és általános volt a pesszimizmus az euró értékállóságáról. Most aztán lehet mondani: íme, itt az erős euró!