Hitelfedezet a nyugdíj terhére?
Tavaly még csak néhány tízezer volt, 2005-ben viszont már a százezret is meghaladja azon önkéntes nyugdíjpénztári tagoknak a száma, akiknek lejár a minimális megtakarítási időszakként előírt tíz év várakozási ideje. Amennyiben még nem nyugdíjas korúak, több lehetőség közül választhatnak. Változatlan feltételekkel tagok maradhatnak a pénztárban, vagy bennhagyhatják úgy is eddigi megtakarításaikat, hogy nem fizetnek további tagdíjat, esetleg tagságuk megőrzése mellett a befizetett pénzük egy részét még a nyugdíjkorhatár elérése előtt felveszik. Kilépés esetén egy összegben is hozzáférhetnek az egyéni nyugdíjszámlán összegyűlt, hozamokkal növelt befizetéseikhez.
A két utóbbi esetben a kivett összeg jövedelemnek minősül és adóköteles, ám ez csak a tőkerészre igaz, miután a menet közben jóváírt hozam adómentes. A tőkekövetelés is csak közvetlenül a várakozási idő leteltét követően 100 százalékban adóköteles, egy tavaly életbe lépett jogszabályi változás következtében egy évvel később már csak 90 százalékát, majd évről évre 10 százalékponttal csökkentett részét sújtja közteher.
Egy ez évtől hatályos módosítás az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások sajátos felhasználási formáját is lehetővé teszi. Eszerint ugyanis a tízéves várakozási idő lejárta után az egyéni számlaegyenleg 50 százaléka felajánlható hitelfedezetként. Mivel adómentes forrásból mindig érdemesebb fizetni - így akár kölcsönt törleszteni -, mint adózott jövedelemből, könnyen lehetséges, hogy nem kevesen önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseik terhére veszik majd fel a hitelt. Azaz nemcsak fedezetként használják fel a rendelkezésükre álló összeg felét, hanem törlesztésre is. A tagdíjbefizetések döntő többségét ugyanis a munkáltatói hozzájárulás jelenti (amit a munkaadók adózási megfontolásokból részesítenek előnyben), így némi joggal érezheti azt a pénztártag, hogy megtakarításának felhasználásával a kölcsönt nem ő, hanem az őt alkalmazó fizeti vissza.
Ha a pénztár fizeti a törlesztést a tag helyett, akkor alaphelyzetben az addigi befizetések tőkerésze - a fentebb leírt szabályok szerint - adóköteles, ám a hozam nem, márpedig a tíz év után a számlakövetelés 40-45 százalékát már az utóbbi adja. Vagyis tíz-tizenkét év elteltével a pénztártag megteheti, hogy az addigra a követelése mintegy felét kitevő hozamrészt adóssága törlesztésére fordítja. Mindezt persze majdani nyugdíja terhére. Tekintve, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári szektor alig több mint egy évtizedes múltra tekint vissza, egyelőre nem beszélhetünk hatalmas összegekről. A megtakarítási idő megnyúlásával azonban a jelenleg jellemzően 1,5-4 millió forint nagyságrendű követelések is lényegesen nagyobbak lesznek.
