Kifutott a tőkeindexált kötvény
Egyelőre nem várható, hogy ismét inflációkövető állampapírt bocsásson ki az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK), miután a napokban lejárt az 1998-ban piacra dobott, tőkeindexált magyar államkötvény futamideje. Az 1998-as volt az első olyan változó kamatozású államkötvény, amelynek kuponfizetése mellett a tőketörlesztése is a fogyasztói árindexhez igazodott. A papírba fektetett tőke folyamatosan, az inflációval megegyező ütemben gyarapodott, és az előre meghatározott, évi négyszázalékos kamatprémiumot is az inflációval megemelt alaptőkének megfelelően, évente fizették. Újabb, hasonló instrumentum kibocsátására a jelentősen csökkenő infláció miatt nem kell számítani.
A tőkeindexált kötvény első aukcióját egy évvel előzte meg hasonló futamidejű és szintén inflációhoz kötött állampapírok emissziója. Ezek azonban kamatindexáltak voltak, azaz csak a kuponfizetés volt az inflációhoz kötve. Hasonló fajtájú kötvénnyel először 1996-ban jelentkezett az ÁKK, amikor 9,625 milliárd forintnyi hétéves papírral rukkolt elő.
A világban az árindex, azokon belül is a fogyasztói árindex mozgásához kapcsolt papírok a leginkább elterjedtek a mutatókat követő kötvények között. Ausztráliában például még a kilencvenes évek elején is dobtak piacra olyan kötvényt, amelynek kamatát az átlagos heti keresetek alakulása határozta meg. Az 1998-ban kibocsátott francia papírok esetében pedig kényszerűen, jogi okok miatt zárták ki az indexből a dohány árának alakulását.
Mivel a kamatot egy kitüntetett mutató alakulásához rögzítik, az inflációkövető papír egyfajta garanciát ad arra, hogy a befektetők megtakarításainak reálértéke megmaradjon. Éppen ezért az árindexek mozgásához rögzített papírok főként inflációs fenyegetettség idején népszerűek, hiszen megfelelő eszköznek bizonyulnak arra, hogy egy portfólió részeként tompítsák a drágulás miatti esetleges elértéktelenedésből fakadó károkat. Jelenleg pont emiatt keresettek Nyugat-Európában az indexált kötvények: az eurózóna igen alacsony inflációja inkább csak felfelé mozdulhat, ráadásul a magas olajárak, a visszafogott gazdasági teljesítmény, a magas munkanélküliségi ráta és a növekvő államháztartási hiány kísértetiesen emlékeztetnek a nyolcvanas évek elején kezdődő felpörgő inflációjú időszak elejére.
