Bajban a német ingatlanalapok
Alig több mint egy évvel az új német befektetési törvény életbelépése után lapértesülések szerint máris módosítanák a jogszabályt. A szakértők úgy vélik, főként a nyílt végű ingatlanalapokkal kapcsolatos rendelkezéseket kellene megújítani, azokét, amelyek még a 2001-es tőzsdekrach után kerültek a figyelem középpontjába Németországban. A részvényekből kiábrándult befektetők 2003 végéig több mint harmincmilliárd eurót pumpáltak ebbe a formába.
"Kockafordultával" azonban ezekből a befektetési formákból egyre nagyobb összegeket vonnak ki, csak a legutóbbi hónapokban több milliárd euró tűnt el a nyílt végű alapokból. Az ingatlanbefektetések azonban hosszú távra szólnak, így az alapkezelőknek egyre nagyobb gondot jelent a megfelelő likviditás fenntartása. Várhatóan egy héten belül megindulnak az egyeztetések a kormányzati és az üzleti szféra bevonásával annak érdekében, hogy a nyílt végű alap mint alacsony kockázatú befektetési forma likviditását biztosítsák.
Az egyik javaslat, a takarékkönyvszabály szerint egy-egy befektető havonta maximum ezer-kétezer eurót vehetne ki egy ingatlanalapból. Nagyobb összeghez csak akkor juthatna, ha három vagy hat hónappal előre bejelentené ezt a szándékát.
Egy másik elképzelés szerint, amely a kockázatot próbálná korlátozni, egy alap a tőke legfeljebb öt százalékát fektethetné részvénybe. Ennél magasabb, 30 százalék lenne a felső határ a tőzsdén jegyzett speciális ingatlanalapok (Real Estate Investment Trust, REIT) esetében. Az angolszász területeken már hosszú évek óta népszerű REIT - amely 2006-tól kap szabad utat Németországban - jegyei szabályozott formában forognak a tőzsdéken, miközben tulajdonosaikat az ingatlanpiaci hozamokból részesítik. Becslések szerint tavaly több mint ötmilliárd dollárnyi friss tőke áramlott a REIT-ekbe.
A REIT-ek nem csak hozzáférhetőségükben különböznek a klasszikus ingatlanalapoktól, hanem ingatlantartalmukban is. A Magyarországon jelenleg ismert, a Bamosz osztályozásának megfelelő két formában (ingatlanforgalmazó, illetve -fejlesztő alap) lényegesen kisebb az ingatlanhányad, mint a REIT-ekben, amelyeknél 80 százalék körüli az alsó határ, éppen ezért a szekértők nem számítanak a némethez hasonló jelenségekre. Nem ritka ugyanakkor a százszázalékos ingatlanhányad sem, például a befektetési forma őshazájának számító Hollandiában, Belgiumban, illetve Hongkongban.
