A zöldhasúra süt a nap?
Azok után, hogy az év elején még temették a befektetők a dollárt, a zöldhasú piaci megítélése mostanra száznyolcvan fokos fordulatot vett. Ennek hátterében elsődlegesen a kamatemelési várakozások érhetők tetten, amelyeket az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed a ráta sorozatos, kismértékű felfelé korrekciójával rendre meg is erősített. Csak olaj volt a tűzre mindaz, ami az euróval történt, hiszen a közös európai fizetőeszköz vesszőfutása is a zöldhasúnak kedvezett. Márpedig az euróra rájárt a rúd az elmúlt hetekben, hónapokban. Rombolták az euró stabilitását a szakmai és politikai viták sorát kiváltó, egekbe szökő költségvetési hiányok a tősgyökeres tagállamok némelyikében, de a közös európai alkotmány elutasítása sem lendített a kurzuson. Hiába volt borítékolható például a francia referendum kimenetele, a non nem csupán a közösségbe, hanem az euróba vetett hitet is megingatta, újfent felszínre juttatva a közös fizetőeszközzel kapcsolatos félelmeket és ellenérzéseket.
Az év eleje óta végbement változást jól szemlélteti, hogy a piaci elemzők folyamatosan az euró/ dollár keresztárfolyamra vonatkozó előrejelzéseik korrekciójára kényszerülnek, miután azok többsége mára már pesszimistának bizonyult. Sokan akadnak közöttük, akik a pszichológiai 1,00-es szint elérését sem tartják kizártnak. A dollár erősödésének legfeljebb az szabhat gátat, ha a Fed eltér valamelyest az eddigi pályától, mondjuk, arra utaló jelzéseket tesz, hogy a piac által 3,9 százalékra belőtt amerikai alapkamatnál kevesebbel is beéri az év végén (a federal funds rate jelenleg - a legutóbbi, május eleji 25 bázispontos emelést követően - három százalék). Egyelőre nem ez a helyzet, mindeddig a Fed eredményesen vette elejét annak, hogy a befektetők a kamatemelési sorozat lefújására spekuláljanak. Alan Greenspan Fed-elnök legutóbbi gazdaságértékelő beszédében megerősítette, hogy a széria - bár mérsékelt ütemben, de - folytatódhat.
