A tavaszi festményaukciók sorát a Kieselbach Galéria nyitotta meg május 3-án. A 233 darabos, 375 millió forint összkikiáltási árú kollekció 92 százaléka, azaz 214 alkotás gazdára talált, 527 millió forintért. Ez nemcsak a tavaszi aukciósorozat legmagasabb eredményének bizonyult, de egyúttal a cég mindhárom tavalyi árverésének összleütését is meghaladta. A legmagasabb áron (a kikiáltási ár közel háromszorosáért, 42 millió forintért) Paál László remek barbizoni tájképe kelt el, de további kilenc tétel ára is elérte vagy túllépte a tízmilliós határt. Különösen jól szerepelt Perlrott Csaba Vilmos Lány gitárral című kompozíciója (8/23 millió forint) és Kondor Béla Építők című remekműve (15/36 millió), ám a legnagyobb licitemelkedést Tornai Gyula színpompás orientalista vászna, Az uralkodó ajándékai érte el (6/22 millió).

Szűk egy héttel később a Mű-Terem Galéria következett. A 95 százalékos kelendőségi mutató (225 tételből csupán 11 maradt vissza) rendkívüli sikert jelentett, bár a 446,8 milliós összforgalom elmaradt a versenytárs eredményétől. Virág Judit 55 millió forintért ütötte le Rippl-Rónai József Menetelő francia katonák című képét (induló ár: 40 millió forint), ugyanakkor Paál László Szélfútta fák című vásznának ára 20-ról csupán 24 millióig kúszott fel. Ennél négymillióval többet ért meg új tulajdonosának Szobotka Imre kubista csendélete, holott az mindössze 12 millió forintról startolt. Figyelemre méltó, hogy szokatlanul sok közepes kategóriájú - egy-kétmillió forintos - alkotásért alakult ki nagy küzdelem a Budapesti Kongresszusi Központban, amely a piac stabilitása szempontjából legalább olyan biztató jel, mint a csúcsminőségű művek kelendősége.

Az Abigail Galéria május 12-én a decemberinél majdnem másfélszer nagyobb, több mint 60 millió forintos összforgalomnak és 70 százalék körüli kelendőségi aránynak örülhetett. Az elsősorban kevésbé ismert alkotók műveire szakosodott cég üzletpolitikája ezúttal is sikeresnek bizonyult: a legmagasabb árat A. Tóth Sándor 1935-ben készült olajképe, a Kiscserkész érte el (2,8/5,5), de Csont Ferenc, Pál István és Pécsi Pilch Dezső képei is jól szerepeltek.

A Polgár háromnapos tavaszi nagyárverésének képzőművészeti anyaga szűk száz tételre rúgott, amelynek 63 százaléka talált vevőre, együttesen mindössze 16 millió forintért. A legdrágább egy 17. századi flamand vadászjelenet volt a maga egymilliós leütési árával. Lényegesen nagyobb izgalmakat tartogatott a Nagyházi május 24-25-i festményárverése. Az emlékezetes, Tizianónak tulajdonított Madonna-ábrázolás (55/140 millió forint) mellett egy sor kitűnő flamand festmény is szerepelt a kínálatban. Ezek közül Frans II. Francken Háromkirályok imádása című táblájának ára 5,5-ről 8,5 millió forintig kúszott fel, egy 650 ezer forintról indított, 18. századi virágcsendéletért pedig egészen 3,2 millióig tartott a harc. Igaz, a legtöbb alkotás legfeljebb alapáron talált vevőre: ilyen volt a legdrágább magyar kép, Munkácsy Mihály Cigánylánya (12 millió forint) is. Összességében a tételek majdnem fele talált gazdára a két nap során.

A szezon zárásaként a Belvedere és a BÁV vitt kalapács alá összesen majdnem félezer képzőművészeti alkotást. A Szent István téren közel kétharmados kelendőséget és 102 millió forintot meghaladó forgalmat könyvelhettek el. A legmagasabb - 8,5 milliós - leütési árat két kép is magáénak mondhatta; közülük Kádár Béla Akt lanttal című temperaképe aratott nagyobb sikert, hiszen ennek kikiáltási ára mindössze 3,2 millió forint volt, míg Aba-Novák Vilmos Városmajori pannóvázlata egyetlen licittel kelt el. A BÁV a tételek 48 százalékán tudott túladni, 38 millió forintért. Patkó Károly Etetés című festménye lett a favorit (8,5/9,5 millió forint), míg Zemplényi Tivadar, Böhm Pál, Molnár József egy-egy alkotása 1,5-2,8 millióért cserélt gazdát.