Hatékonyságban álljuk a sarat
A vezető magyarországi tőzsdei cégek kifejezetten jól állnak a régiós hatékonysági versenyben. A Molt összevetve legközelebbi versenytársával, a lengyel PKN Orlennel, látható, hogy a magyar vállalatnál az egy alkalmazottra jutó árbevétel 11,4 százalékkal, az egy alkalmazottra jutó nyereség 47,7-del haladja meg a lengyel vetélytárs hasonló számait. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a magyar olaj- és gázipari óriás menedzsmentje sokkal szabadabban racionalizálta a vállalatot, míg a PKN vezetésének kezét megkötötték a politikusok. Nem véletlenül, hiszen politikusként érthetően nehéz jóváhagyni akármekkora elbocsátásokat akkor, amikor az országban 19 százalékos a munkanélküliségi ráta.
Korántsem ennyire rózsás a helyzet, ha bevesszük a számításba az osztrák OMV-t is. Akadnak ugyan jelentős szerkezeti különbségek, ezek azonban közel sem magyarázzák azt, hogy miért 3,2-szeres az egy alkalmazottra jutó árbevétel az osztrák cégnél, mint a Molnál. Természetesen ez a szám a román Petrom nélkül értendő, amelyet nemrég vett meg az OMV. A romániai állapotokat jól mutatja, hogy míg az OMV az első negyedévben hat és fél ezer emberrel 3,2 milliárd euró árbevételt ért el, addig a Petrom 50,7 ezer dolgozója 555 millió euró forgalmat generált. Ez a sajátos aránytalanság az elvégzett munka ellentételezésében is jelentkezik, utóvégre a kisebb létszámú OMV abszolút bértömege felülmúlja a jóval több alkalmazottat foglalkoztató Petromét.
A hatékonyságnövelés a legszembetűnőbb módon talán a Magyar Telekom (korábban Matáv) háza táján került előtérbe, hiszen a piacok telítődését követően a cég elsősorban a költségek visszafogásában látta a további profitbővülés forrását. Tavaly a Matáv munkavállalóinak közel egyharmadának elbocsátásáról született döntés, amelynek köszönhetően az egy alkalmazottra jutó vonalszám 370-ről 415-re emelkedett az első negyedévre, és a jövő év végére várhatóan meghaladja majd az ötszázat. Ez teljesen megfelel a nemzetközi szintnek, sőt nem pusztán a régióban, de a fejlett piacokon is találni olyan vállalatot, amely irigységgel tekint a Magyar Telekom hatékonyságára. Más kérdés, hogy milyen megtérüléssel járnak a karcsúsítások, a vállalat ugyanis jelentős csomaggal próbálta segíteni az elbocsátott dolgozókat. Ennek ugyanakkor megvan a maga ára: az elmúlt esztendőben a segítő szándék mintegy felére vitte le a magyar telekommunikációs társaság profitabilitását.
A hazai bankszektor jegyzett képviselői, az OTP Bank és az FHB Földhitel- és Jelzálogbank is felveszi a versenyt hatékonyságban a régiós bankokkal. A két hitelintézet közül az FHB a jobb a költség/bevétel arány terén, mi több, a jelzálogbank a régió leghatékonyabb bankja a maga 39,5 százalékos mutatójával. Ez különösen figyelemreméltó akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egy még mindig állami többségi tulajdonban lévő hitelintézetről beszélünk. A titok nyitja főként a terhes örökség hiányában és a stratégiában rejlik. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a menedzsment nem engedte elszaladni a költségeket, miután a bank nagyon nyereségessé vált.
Az OTP ezzel szemben már nem lóg ki pozitív irányban a mezőnyből. Az 56 százalékos költség/bevétel aránya nagyjából megegyezik a lengyel Pekao hatékonyságával, de elmarad a cseh Komercní Banka mutatójától. Ugyan az OTP számos racionalizálási lépést tett az elmúlt időszakban, de a piacon még mindig tartja magát az a vélemény, hogy a menedzsment kivár. Azaz a jelentős költséglefaragásokat arra az időszakra tartogatja, amikor a bank növekedése már nem a megszokottnak megfelelő ütemben gyarapítja a nyereséget, és szükséges lesz némi "rásegítésre" a költségek lefaragásával a részvényesek elégedettségének fenntartására. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy az OTP költség/bevétel aránya 2006-ra várhatóan eléri az ötven százalékot, amely nemcsak megfelel a nemzetközi elvárásoknak, de egyúttal a többieknél gyorsabb racionalizálást is jelez.
