BUX: inkább külföldről húzzák felfelé

Általánosan elfogadott és sokszor hivatkozott közgazdasági dogma, hogy a tőzsde a gazdaság barométere. André Kosztolányi kutyája, aki a tőzsdét szimbolizálja, rövid távon ide-oda futkos, de mindig visszatér a gazdájához, amely ebben az összefüggésben a gazdaságot jelenti. Speciálisan a magyar helyzetre vetítve azonban nemigen működik ez a hasonlat; a magyar kutyának nincs gazdája, de ha van is, a kapcsolat kettejük között meglehetősen ellentmondásos.

Sem a kedvező külföldi hangulat és az alacsony nemzetközi kamatszintek, sem a hazai tőzsdei cégek elmúlt két évben tapasztalt profitnövekedése nem vezethető vissza a magyar gazdaság teljesítményére, sőt egyes esetekben pont a torz gazdaságpolitika vagy anomália, amit a cégek ki tudtak használni.

Először is a BUX közel sem reprezentálja a magyar gazdaságot, hiszen az index 60 százalékát az OTP és a Mol egyedül teszi ki, és a külföldi tőke nagy része is ezekbe a papírokba áramlott.

Másrészt a profitnövekedésük csak részben függ össze a hazai gazdasági mutatókkal. Az OTP - és a bankszektor - 2004-ben éppen az előző évben a gyenge makrohelyzet és gazdaságpolitika által kiváltott kamatemelésnek köszönhetően került rövidebb távon igen kedvező kamatkörnyezetbe, amelyhez jött még a 2002-es és 2003-as torz (nem fenntartható) lakáshitelrendszerből eredő, drasztikusan növő lakáshitel-állomány és ezzel párhuzamosan a szintén drámai mértékben emelkedő és 2007-2008-ig fix állami kamattámogatás, amely a költségvetést terheli, de növelte a hitelfelvevők "fogyasztói többletét" és nem utolsósorban a lakáshitelpiacon 60 százalékos piaci résszel bíró OTP profittömegét.

Persze az már a bank érdeme, hogy élt a lehetőséggel, megfelelő stratégiáját gyorsan és hatékonyan alkalmazta, valamint más üzleti szegmensekben is aktív maradt. A Mol profitnövekedése ennél valamivel összetettebb. Kulcskérdés volt a cég életében az új gázárszabályozás, de ennél is fontosabb volt annak betartása. Az állam kétségtelenül jelentős profitot biztosított ezzel a Molnak a hatalmas gázüzletágbeli veszteségeket hozó 2000 és 2001 után, de ez önmagában inkább szabályozói, semmint tisztán gazdasági kérdés. Másrészt az olaj és olajszármazékok világpiaci kereslete a szűkös kínálat mellett rendkívüli mértékben megemelte nemcsak a Mol, de a többi nemzetközi olajcég eredményét is, hiszen az olajár mellett a Molnak különösen releváns finomítói árrések is történelmi magasságokba értek. Mindez szerencsés időzítés közepette, hiszen a Mol pont ekkorra fejezte be minőségjavító és kapacitásbővítő beruházásait. Ráadásul a profit 20-25 százaléka a szlovák gazdaságban képződik az ottani finomítói és vegyipari egységen (Slovnaft) keresztül.

A gyógyszercégek papírjainak a szárnyalása is főleg nemzetközi folyamatokhoz köthető: a generikus gyártók általános felértékelődése önmagában javította a magyar cégek megítélését is. Ezenkívül a dollár utolsó pár hónapban történő erősödése, valamint a megemelt és kiszélesített orosz gyógyszertámogatások szintén nem a magyar gazdasági folyamatokra vezethetők vissza. Hozzá kell tenni, hogy a magyar gyógyszergyártók is sikeres stratégiát követtek az exportpiacokra szállítások és értékesítési csatornák kiépítése terén.

A hazai cégek profitnövekedése és a kedvező befektetői környezetben végbement árfolyam-emelkedés csak igen szerény mértékben magyarázható a magyar gazdaság mutatóival, sőt némely esetben éppen hogy a romló egyensúly volt a közvetett eredménynövelő tényező.