Miért szakadt be a piac?

Ugyan a legnagyobb jegyzett tőzsdei cég, az OTP gyorsjelentésének közzétételére máig kellett várniuk a befektetőknek, és így a múlt héten még nem volt lehetőségük levonni a következtetéseket, de az kétségtelen, hogy a piac rosszul reagált a vegyes gyorsjelentésekre. A nagy és közepes papírok közül a Richter, Egis, Magyar Telekom trió képes volt a kellemes meglepetésre, míg a Mol, a BorsodChem és az FHB csalódást okozott. Ez összességében neutrális hatást kellene hogy gyakoroljon a piacra, amelyet elkényeztetett (és elkényelmesített) az elmúlt negyedévekben már megszokott sorozatos konszenzus feletti eredményözön.
A gyorsjelentések többségükben az adott negyedéven túlmutató jelentőségű információt hordoztak. Így az OTP esetében arra kaptunk választ, hogy a bank eredményességére milyen hatással van a csökkenő kamatkörnyezet, a Molnál látható, hogy a rövid távú működésikörnyezet-javulás (Katrina-hatás) nem megy át az eredményekbe, az MTelekom esetében pedig jelentkezett az éles verseny hatása, míg a gyógyszerszektorban az erősebb dollár és az orosz piac növekedése befolyásolja a vállalatok eredményességét. Ezek az üzenetek vélhetően több esetben változtatásokra kényszerítik az elemzőket. Hosszú idő után vélhetően megfordul a Mol EPS-konszenzus-emelkedési trendje, és amennyiben ez párosul az olajár és a finomítói marzsok további lemorzsolódásával, akkor a rossz hangulatból nehéz lesz kikecmeregnie az olajvállalat részvényeinek. Az MTelekom esetében az eredmények után növekedhet a profitvárakozás, azonban az emelkedő hozamok láttán nehezen elképzelhető, hogy a célárfolyamok és ajánlások kedvező irányban mozdulnának el. Az ING már meg is erősítette eladási ajánlását a papírra. A gyógyszercégek esetében a kellemes meglepetések után mindenképp növekedhet az EPS-várakozás és a célárfolyam is, félő azonban, hogy a piac ismét elköveti a két évvel ezelőtti hibát, amikor pár jó amerikai értékesítési növekedést tükröző negyedév után extrapolálta a növekedéseket középtávra, és a vállalat az inflált várakozásokat már nem tudta teljesíteni. Most az orosz
piac van hasonló módon terítéken. A piac szakadását azonban nem elsősorban a gyorsjelentések (és így a cégek) nyakába kell varrni, sokkal inkább a rossz piaci hangulatban találtak okot az eladásra a befektetők. A hét két fő vesztese az OTP és a Mol volt, márpedig az OTP esetében még nem voltak ismertek a számok, míg a Mol is csak pénteken jelentett, és veszteségének kétharmadát még péntek előtt szedte össze. A trendfordulóhoz alapvetően az emelkedő amerikai infláció és kamatok, no meg a feszített értékelési szintek vezettek, és ehhez társult a valós hazai költségvetési folyamatok rosszul időzített nyilvánosságra kerülése. Ugyan a hazai ikerdeficit nem új keletű dolog, és a statisztikai javulás is csak a tüneti kezelésnek köszönhető, de a befektetők számára az Eurostat-döntés segített rávilágítani a problémákra, és az aggodalom arra késztette a nemzetközi intézményi befektetőket, hogy alulsúlyozzák a magyar részvényeket. Ez a folyamat most is tart, így a Mol rossz gyorsjelentése csak olaj volt a tűzre.
Arra lehet számítani, hogy a magyar piac egy idő után már nem fogja alulteljesíteni a regionális piacokat, miután megtörténik országsúlyunk átértékelése. A piaci trendet azonban továbbra is a regionális tőkeáramlás határozza meg. Az ING várakozásai szerint a tovább emelkedő amerikai kamatok tőkekivonáshoz vezetnek a fejlődő piacokon, s ez elsősorban a hedge fundok (fedezeti alapok) számlájára írható. Az amerikai „hedge-ek” ugyanis nagyon alacsony átlagos futamidejű (duration) hitelekkel oldják meg a tőkeáttételt, és a hozamvárakozások csökkenésével párhuzamosan az emelkedő kamatok óvatosabb befektetési politikára fogják ösztönözni őket, ami tőkekiáramlást eredményez a régióban. Márpedig egyelőre nehéz látni olyan tőkeforrást, amely képes lenne felszívni jelentősebb árfolyamcsökkenés nélkül azokat a részvényeket, amelyeket a hedge fundok előbb-utóbb a piacra öntenek.