Évtizedeken át tanították, a mai napig zavart okoz a befektetők fejében – érdemes egyáltalán hinni a januáreffektusban?
A tőzsdéken régóta tartja magát egy különös szabály: ahogy indul az év, úgy folytatódik. Januárban sokszor emelkednek az árfolyamok, a befektetők optimistábbak, a piac pedig mintha új lendületet venne. Ezt a jelenséget nevezik januáreffektusnak, amely évtizedeken át a befektetési tankönyvek és tőzsdei legendák egyik kedvenc témája volt. De vajon tényleg működik még ez a hatás, vagy mára csupán egy túlértékelt piaci babona maradt?
Mi az a januáreffektus, és honnan ered?
A januáreffektus egy szezonalitási anomália: a statisztikák szerint a részvénypiacok – különösen az amerikai tőzsdék – januárban átlagosan jobban teljesítettek, mint az év többi hónapjában.
A hatást először a 20. század közepén írták le, és sokáig megkérdőjelezhetetlennek tűnt. Ez a jelenség különösen a kisebb kapitalizációjú részvényeknél (small cap) volt látványos, amelyek árfolyama januárban gyakran hirtelen megugrott, miközben a nagy, stabil vállalatok részvényeinél mérsékeltebb volt az emelkedés. Az elmélet már önmagában szembement a klasszikus közgazdasági elmélettel, amely szerint a piacok hatékonyak, és nem létezhetnek könnyen kihasználható, naptárhoz kötött hozamelőnyök.
Adóoptimalizálás, pszichológia és friss pénz – mi hajtja az árakat?
A januáreffektus mögött nem egyetlen ok áll, hanem több, egymást erősítő tényező, amelyek együtt adják ki az év eleji árfolyammozgások jellegzetes mintázatát:
- Adózási veszteségrealizálás
Decemberben sok befektető megválik azoktól a részvényeitől, amelyeken veszteséget szenvedett el, hogy csökkentse az adóalapját.
Ez az év végén lenyomja az árfolyamokat, különösen a kisebb, kevésbé likvid papírok esetében. Januárban viszont ezek a részvények gyakran visszakerülnek a portfóliókba – az árfolyam pedig gyorsan korrigál. - Év eleji tőkebeáramlás
Januárban intézményi befektetők, alapkezelők és magánbefektetők is friss forrásokat allokálnak, új portfóliókat építenek, vagy újrasúlyozzák meglévő befektetéseiket, ami önmagában is megnöveli a vásárlási nyomást, ami felfelé tolhatja az árakat. - Pszichológiai és hangulati hatások
Az új évhez természetes módon optimizmus társul: friss gazdasági előrejelzések, új vállalati stratégiák, „tiszta lap” érzése jelenik meg a piacon.
Januárban a befektetői hangulat gyakran pozitívabb, ami önbeteljesítő módon is árfolyam-emelkedést eredményezhet.
Ezek a tényezők külön-külön is hatnak, együtt azonban kifejezetten erős év eleji mozgásokat képesek kiváltani még akkor is, ha hosszabb távon a piacot már egészen más erők mozgatják.
A januárbarométer: ha jól indul, jó lesz az év is?
A januáreffektussal gyakran együtt emlegetik a januárbarométert, amely már nem egy rövid távú árfolyamugrást, hanem az egész év kimenetelét próbálja megjósolni. Az alapfeltevés egyszerű: ahogy az év elején viselkedik a piac, olyan hangulatban marad az év hátralévő részében is.
Fontos azonban, hogy a januárbarométernek nem egyetlen, kőbe vésett változata létezik, hanem két, egymáshoz közeli értelmezés.
Az „ötnapos” januárbarométer – az eredeti verzió
A klasszikus, szűkebb értelmezés az év első öt kereskedési napjára fókuszál, és az amerikai részvénypiac viselkedését vizsgálja.
A jelzés leegyszerűsítve így hangzik:
- Ha a részvénypiac az év első öt kereskedési napján emelkedik, akkor nagy eséllyel az egész év is pozitív lesz, vagyis a piac év végén magasabban zár, mint az előző év végén.
- Ha az első öt nap eséssel telik, akkor a januárbarométer nem ad egyértelmű jelzést: az év végkimenetele nyitott marad, lehet jó és rossz is.
A statisztikai megfogalmazás ennél pontosabb és egyben csábítóbb is a befektetők számára:
- Ha az amerikai részvénypiac emelkedik az év első öt kereskedési napján, akkor történelmi adatok alapján mintegy 86 százalék az esélye annak, hogy az év végén magasabban áll majd, mint az előző évi záróár.
Ez az arány első hallásra meggyőzőnek tűnik, de fontos: nem jelent garantált hozamot, csupán valószínűségi összefüggést.
A „havi” januárbarométer – a modern, lazább értelmezés
Az utóbbi években a médiában, befektetői fórumokon és kereskedők körében egyre inkább egy kiterjesztett változat terjedt el, amely már nem az első öt napot, hanem az egész januári hónapot vizsgálja. Ebben az értelmezésben a szabály így alakul:
- Ha a részvénypiac január egészében emelkedik, akkor az év hátralévő részében is nagyobb az esély a pozitív teljesítményre, azaz a piac év végén magasabban zárhat az előző év végéhez képest.
- Ha januárban esik a piac, akkor a januárbarométer nem ad használható előrejelzést: az év vége lehet gyenge, de akár kifejezetten erős is.
Ez a változat kevésbé precíz, viszont jobban illeszkedik a modern piacok működéséhez, ahol néhány nap mozgása gyakran túl zajos ahhoz, hogy abból messzemenő következtetéseket lehessen levonni.
Mit érdemes ebből komolyan venni – és mit nem?
A januárbarométer nem befektetési szabály, hanem piaci megfigyelés.
Haszna elsősorban abban rejlik, hogy jó hangulatjelző az év elején, segít megérteni, mennyire optimisták vagy óvatosak a befektetők, de önmagában nem alkalmas befektetési döntések megalapozására. A történelem ugyanis bőven szolgált már ellenpéldákkal: voltak kiváló januárok, amelyeket gyenge év követett, és voltak pocsék évkezdetek, amelyek végül kimagasló hozamot hoztak.
A januárbarométer tehát inkább iránytű, mint térkép: mutat valamerre, de nem mondja meg, biztosan oda is érünk-e.
Miért halványult el a januáreffektus az elmúlt évtizedekben?
A modern pénzügyi piacokon a januáreffektus ereje látványosan csökkent, ennek több oka is van:
- Egyrészt a befektetők megismerték a jelenséget, és elkezdték tudatosan kihasználni. Ami viszont ismertté válik, az gyakorlatilag azonnal beépül az árakba – így maga az előny eltűnik.
- Másrészt a piacok likvidebbé és gyorsabbá váltak. Az algoritmikus kereskedés, az azonnali információáramlás és az alacsony tranzakciós költségek mellett egy naptári hatás már nehezebben tud tartósan fennmaradni.
A kutatások szerint ma a januáreffektus leginkább a kis kapitalizációjú részvényeknél és bizonyos feltörekvő piacokon figyelhető meg, de ott sem minden évben.
Befektetési lehetőség vagy veszélyes illúzió?
A januáreffektus nem tekinthető biztos stratégiának.
Egyetlen hónapra építeni befektetési döntéseket kockázatos, különösen egy olyan környezetben, ahol a kamatkörnyezet, a geopolitikai feszültségek és a vállalati eredmények sokkal nagyobb szerepet játszanak. Ugyanakkor a jelenség nem teljesen irreleváns. Rövid távú piaci mozgások megértéséhez, a befektetői hangulat elemzéséhez hasznos kapaszkodót adhat – különösen akkor, ha más fundamentális és technikai tényezőkkel együtt vizsgáljuk.
A naptár nem hazudik, de nem is dönt helyettünk
A januáreffektus jó példája annak, hogy a tőzsdéken nemcsak számok, hanem emberek is kereskednek.
A szokások, az adózási szabályok és a pszichológia együtt formálják az árfolyamokat. A kérdés azonban ma már nem az, hogy létezik-e a januáreffektus, hanem az, hogy mennyire érdemes hinni benne. A válasz pedig egyre inkább az: óvatosan, kritikusan, kontextusba helyezve.
A tőzsdei év valóban januárban indul – de hogy hogyan végződik, azt már messze nem egyetlen hónap dönti el.
Ajánlott videók
Évtizedeken át tanították, a mai napig zavart okoz a befektetők fejében – érdemes egyáltalán hinni a januáreffektusban?
Kiváló negyedévet zárt a Gloster: rendelésállomány a csúcson, nemzetközi növekedésre hangolva – milliárdos lendülettel kezdi 2026-ot
