Vége van a hőskornak
Magyarországon 1996-ban indult be igazán az antikvár könyv- és papírrégiség-piac, aztán 2000 után az árak az egekbe mentek; akkoriban a Központi Antikvárium árverésein a 100 millió körüli összforgalom sem volt ritka – idézi fel Márffy György, a cég ügyvezető igazgatója. A magas árak annak voltak köszönhetők, hogy a rendszerváltás előtt negyven éven keresztül rejtegették tulajdonosaik a rosszul értékesíthető könyvritkaságokat. Az 1998-tól 2003-ig tartó időszakban kerültek elő a komoly művekből az első példányok, így alakultak ki az egy-, aztán kétmilliós, majd tíz- és húszmillió forintos árak. Ezek a magas árak természetesen előcsalogatták a ritkaságokat. Mostanra azonban elmúlt az újdonság varázsa: olyan könyvek, amelyek pár éve még kétmillió forintért keltek el, mostanában egymillióért, de nem ritka, hogy ötszázezer forintért cserélnek gazdát. Ez persze nem azt jelenti, hogy az árak tartósan ezen a szinten maradnak, inkább azt, hogy – miután az elmúlt öt évben előjött minden komoly ritkaság – lehet, hogy húsz évig nem lesznek nagy durranások a hazai piacon – véli Márffy György.
Megfigyelhető az is, hogy a sok aukció miatt darabolódik, szétszóródik az árukínálat. Ez okozza, hogy egy-egy aukción csak egy-egy „nagy” könyv van, de a gyűjtők ezért is elmennek az árverésre. Persze a gyűjtőtársadalom meglehetősen belterjes, ismerik egymást, ez elejét veszi annak, hogy az égig kússzanak az árak. Mindig keresettek a közepes árfekvésű, azaz tíztől hetvenezerig terjedő árú könyvek, és a csúcsdarabok, ahol nem számít az ár. Az 500 ezer és kétmillió forint közötti kategória viszont most éppen nehezen értékesíthető. Egyre több az árveréseken a pár ezer forintos tétel is, részben az aukciók nagy számának köszönhetően. Másrészt az eladók akkor is ragaszkodnak az aukcionáláshoz, ha boltban hamarabb, magasabb áron, katalógusköltség nélkül eladható lenne a könyv. Azt gondolják, hogy az árverés biztos siker, pedig ez egyáltalán nem így van. Ám ha a beadó ragaszkodik hozzá, akkor az antikvárium kénytelen aukcióra is bevenni az árut, holott árverésen igazándiból csak ritkaságoknak lenne helyük. Ez azonban a világon mindenütt így van – teszi hozzá Márffy György. (SzE)
