A nagy műkincspiaci felfedezések éve volt 2005

A 2005-ös év kiváló műkincspiaci teljesítményének talán egyik legfőbb magyarázatát a tőzsde és a forint időszakosan hullámzó őszi–téli teljesítménye, valamint a 2006-os év nem túl kecsegtető pénzpiaci kilátásai jelentik. Jól kitapintható volt mindez a műtárgyak, valamint a papírrégiségek kereskedelmében, ahol az év második felében ugrásszerű forgalomnövekedésnek lehettek – szó szerint – szemtanúi az érdeklődők. Persze mindeközben arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az elmúlt évben végre jelentős mértékben javult a piacra kerülő tárgyak minősége is, ezzel beigazolódni látszik az a vélemény, miszerint a kereslet élénkülése előcsalogatja a sokáig elmaradó komolyabb műalkotásokat is.

Az élénkülés, ha nem is az őszi–téli időszak ütemében, de már a tavaszi árverések teljesítményén is érzékelhető volt. A 2004-es évhez képest a budapesti és az egyetlen vidéki festmény-, illetve műtárgyárverés együttes forgalma 2 128 943 000 forintra emelkedett a 2004-es év hasonló időszakában összekalapált 1 781 909 000 forintos teljesítményéhez képest. (A 2003-as év hasonló időszakában ez a mutató 2 534 373 000 volt.) A forgalomnövekedés jelentőségét növeli az a tény is, hogy míg 2004 első fél évében itthon 23 festmény- és műtárgyárverést rendeztek, addig tavaly a lényegesen magasabb forgalmat csupán 20 aukcióval sikerült elérniük az árverezőházaknak.

A második fél évben már látványosan túlszárnyalták a 2004-es eredményeket az aukciósházak, így az év egészében mintegy 53 árverésen 6 400 567 100 forintos forgalmat bonyolítottak le. Az összeg szinte pontosan megegyezik a 2003-as év hasonló mutatójával (6 310 089 000 forint 52 árverésen) és több mint 1,8 milliárd forinttal haladja meg a 2004-es esztendő teljesítményét (4 578 319 000 forint, 51 árverés). Ez közel negyvenszázalékos forgalomnövekedést jelent.

Az aukciós forgalmat jelentősen ösztönző kínálatjavulás három alapvető tényből fakadt. Az első és talán legfontosabb, hogy egyre több „élő” gyűjtemény kerül vissza a műkereskedelembe. Példa erre a Körner-gyűjtemény, amely a Kieselbach Galériánál került kalapács alá, Eisenberger Jenő magyar festménygyűjteménye a Mű-Terem aukcióján, valamint az Ybl család festmény- és műtárgykollekciója, amelyet a piac új szereplője, az Antik Center bocsátott licitre novemberben. Persze ez a néhány gyűjtemény önmagában még nem eredményezett volna számottevő forgalomnövekedést. Ám a jelenség mindenképpen egyértelmű jelét adta annak, hogy az elmúlt évtizedekben létrejött kollekciók közül szép számban térnek vissza alkotások – sok esetben jelentős főművek – a műkereskedelem vérkeringésébe. Ez az egyre látványosan cirkuláló műtárgymozgás egyben elnémíthatja azokat az elemzőket is, akik a minőség tartós romlásától féltik a hazai műkincspiacot. Eközben a piaci optimizmus és a kialakult jelentős eredmények automatikusan vonnak be további „elfekvő” műtárgyakat a kereskedelembe.

Tavaly például Aba-Novák Vilmos esetében volt megfigyelhető ez a jelenség. A neves festő 1930 körül készült alkotásai eddig soha nem látott árakon cseréltek gazdát az Abigail, a Belvedere, a Kieselbach, valamint a Mű-Terem Galériában. A sikerhez csak két jó ár kellett az őszi árveréseken, ezek azonnal előcsalogatták a festő hasonló alkotásait, mígnem az egymást követő téli árveréseken egyszerűen az egyekbe kúsztak az árak. Az árrobbanást látva persze azon sem csodálkozhatunk, ha a közeljövőben még több Aba-Novák-alkotás bukkan fel az aukciós katalógusokban.

Ugyancsak hozzájárult a kínálat erősödéséhez a galériák egyre aktívabb kutatómunkája, a lappangó alkotások „felhajtása”. A tavalyi a nagy felfedezések éve volt e tekintetben, hisz több korábban ismeretlen vagy jellegtelennek vélt alkotás is óriási szenzációt okozott a piacon. E sikersorozat zászlóshajója mindenképpen a Nagyházi Galéria volt, amely májusban egy – azóta már igazolt és tisztázott eredetiségű – Tiziano-Madonnát értékesített 140 millió forintért. (A kép jelenleg a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállításán látható.) November végén ugyancsak a Nagyházinál egy korábban Gulácsyként szignált képről derült ki Csontváry Kosztka Tivadar szerzősége. Ez utóbbi festményen 90 millió forintért adott túl téli nagyárverésén a Balaton utcai galéria, amely ily módon – nem kis meglepetést okozva – az év két legjelentősebb leütési eredményét mondhatja magáénak.

Ugyancsak fontos felfedezés volt a magyar művészettörténet szempontjából Rippl-Rónai József Kalitkás nő című alkotása, amelynek chicagói felbukkanását követően a Kieselbach Galéria folytatott komoly missziós tevékenységet a kép minél sikeresebb aukcionálása és hazatérítése érdekében. Az már valóban a sors iróniája volt, hogy az újsütetű tulajdonosok a kép hazaszállítását illetően elfelejtettek tájékozódni az időközben megváltozott jogszabályokról. A kereskedők által precedensként kezelt eset hátterében meghúzódó módosítás az elmúlt év egyetlen rossz eseménye volt a hazai műkereskedelemben. A kormány június 1-jétől 25 százalékos áfakötelezettséggel sújtotta az EU határain kívülről kereskedelmi szándékkal behozott műtárgyakat, amelyek korábban áfamentességet élveztek. Ez a szigorítás a kereskedők tiltakozása ellenére úgy látszik továbbra is érvényben marad – igaz, az általános áfamódosításnak köszönhetően a teher mértéke januártól 25-ről 20 százalékra csökkent –, ez a jövőben lényegesen lassíthatja a magyar vonatkozású műalkotások visszaáramlását, és ezzel együtt az aukcióra kerülő kollekciók színvonalának további erősödését.

Kormányzati rendelkezésnek köszönhetően lényegesen szerencsésebb helyzetbe kerültek viszont a kortárs műalkotások. A kormány a száz lépés programján belül ugyanis lehetőséget teremtett arra, hogy vállalatok 70 évnél nem idősebb alkotások vásárlása esetén a műtárgyak beszerzési értékét öt év alatt levonhassák adóalapjukból. Az azonban már más kérdés, hogy a könnyítés jelentős vásárlókedv-élénküléssel is együtt jár-e majd. A kortárs művészetek befogadása terén a hazai nagyközönség ugyanis még mindig jelentős lemaradással küzd. Mindenesetre január 1-jétől a kormány a könynyítést a kortárs műalkotások mellett az iparművészeti alkotásokra is kiterjesztette.

A 2005-ös év ugyanakkor a hamisítási botrányairól is emlékezetes marad. A Belvedere Szalonnál a karácsonyi árverés előtt nem sokkal visszavont, állítólagos Ferenczy-kép esete újfent felhívta a figyelmet arra, hogy a műtárgyak eredetiségét garantáló, mindenki számára megnyugtató megoldás továbbra is várat magára. E kérdés mielőbbi rendezésére több elképzelés is született az elmúlt években. Legutóbb a Műtárgy- és Régiségkereskedők Országos Szövetsége adott hangot abbéli szándékának, hogy egy mindenki számára könnyen elérhető hamisítvány-nyilvántartást kíván létrehozni interneten. A probléma gyors és hatékony megoldását a mára ipari méreteket öltött műtárgyhamisítás sürgeti.

A festménypiac mellett a grafikák kereskedelmén belül is lényegesen nagyobb volt tavaly a vásárlókedv, 2004-ben. A Kieselbach és a Mű-Terem Galéria téli árverésén például egy-egy Vaszary- vagy éppen Kmetty-litográfiáért a gyűjtők a 400 ezer, illetve a 900 ezer forintos vételárat sem sajnálták. Ugyancsak szép eredménnyel zárta őszi, illetve téli grafikai árverést az Abigail és az Arte Galéria. Utóbbi téli árverését a komoly, a nagy festményaukciókra jellemző licitharcok, valamint a jelentős leütési árak sem kerülték el, s ezzel remélhetőleg sikerült tovább növelni a grafika műfajának presztízsét.

Míg a legsikeresebb ágazatnak az idén ismét a festmények és a grafikák minősültek, az olyan típusú műtárgyak esetében, mint például a szőnyegek vagy a bútorok, szinte alig változott a piac képe. A bútorok tovább folytatódó sikertelenségének elsődleges oka a lakberendezésben uralkodó minimalista trend visszafogott, hűvös irányzatában keresendő. Míg a kisebb és könnyen elhelyezhető eklektikus, szecessziós és art deco darabok kelendősége változatlan maradt, a nagyobb bútorok, mint például a korábban jelentős népszerűségnek örvendő barokk és biedermeier darabok az eltökélt gyűjtőkön kívül csak nagyon keveseket érintenek meg. Ezzel szemben a szőnyeg megtartotta kivételes pozícióit. Bár a kereslet inkább a kivételes minőségű darabok irányában jelentős, a BÁV, a Nagyházi és a Polgár Galéria árverésein továbbra is jelentős kelendőségi százalékkal szerepelnek ezek a tárgyak.

Az olyan speciálisabb területeken viszont, amelyek a befektetési szándékú vásárlásoknak is kedveznek – ilyen például az ékszer, az ezüst, valamint a különböző dísztárgyak –, már jóval nagyobb aktivitás volt tapasztalható. Magyar aukciós rekordnak minősült például a Mű-Terem Galéria őszi árverésén felbukkant, Darilek Henrik terve alapján készült két fali dísztál, amelyek kétmillió forintos kikiáltási árról hétmillióig emelkedtek, miközben az ékszerek kelendőségét a BÁV és a Polgár több kimagasló leütési eredménye is jelezte.

A könyvárverések teljesítményének 2004-es visszaesését követően a papírrégiségek kereskedői ugyancsak sikeresnek mondható évet zártak tavaly. Igaz, itt féléves késéssel – egy közepesre sikerült tavaszt követően – csak ősszel ugrott meg érezhetően az aukciós kereskedelem. A két évvel ezelőtti forgalomesést elsősorban a rengeteg árveréssel magyarázták a műfaj szakértői, de jellemző, hogy a mostani javulást a korábbi évekkel közel azonos árverésen sikerült elérnie a szakmának. (Ma Magyarországon éves viszonylatban 50-60 könyv- és papírrégiség-árverést szerveznek a kereskedők.) Az elmúlt két év változó teljesítményét talán a Központi Antikvárium eredményei mutatják a legszembetűnőbben. A korábbi piacvezető által kedvelt felső kategóriás, exkluzív darabok értékesítése okozta ugyanis a legnagyobb problémát 2004-ben, s bár tavaly a Központi már lényegesen jobb számokat produkált, az elvesztett piacvezető szerepét még tavaly sem tudta visszaszerezni. Jelenleg a legnagyobb forgalmat lebonyolító antikvárium a főként középkategóriás, 10 és 300 ezer forint közötti ársávba tartozó tételekre szakosodott Honterus Antikvárium, amely évente négyszer rendez közel 500 tételes árverést 80-90 százalékos leütési eredménnyel. A legkelendőbb tételek – meglepetést nem okozva – tavaly ismét az RMK és a korai ősnyomtatványok voltak, s ezek mellett komoly bizakodásra adhat okot, hogy az évek óta gyengélkedő kéziratok terén is született néhány kiemelkedő leütési ár.