Töretlenül növekszik a Dorotheum

A 2004-esnél mintegy tíz százalékkal magasabb, 85 millió eurós összforgalmat ért el tavalyi aukcióin a bécsi Dorotheum. Közép-Európa vezető aukciósháza részben a nemzetközi hálózat bővítésének köszönhette a sikert. A 2005 márciusában megnyílt milánói kirendeltség nemcsak az olasz vásárlókör bővítéséhez járult hozzá, hanem olyan elsőrangú alkotások megszerzéséhez is, mint például az 1998-ban elhunyt Mario Schifano világrekordot jelentő, 360 ezer eurós áron eladott festménye. Zágrábban is irodát nyitott tavaly a Dorotheum, ugyanakkor Magyarországon továbbra is csak az Orex ékszer-kereskedelmi hálózatán keresztül van jelen a cég.

A Schifano-festmény az év legdrágább kortárs műve volt a Dorotheumnál, ugyanakkor a klasszikus modernek és a 19. századi képek mezőnyében ennél magasabb leütések is születtek. A avantgárd remekművek közül Egon Schiele 1910-es vegyes technikájú aktrajza végzett az élen; a 456 ezer euróért eladott alkotás a nyár elején kalapács alá vitt híres Lill-gyűjteményből származott, és az érte kifizetett összeget a Stephansdom felújítására utalták át (VG, 2005. május 30., 19. oldal). Ferdinand Georg Waldmüller biedermeier életképe, a Megszakított zarándoklat nemcsak a többi 19. századi alkotásnál, hanem a tavalyi Dorotheum-aukciók összes egyéb tételénél magasabb árat (1,32 millió euró) ért el. Emellett eltörpül, bár önmagában nézve jó eredmények számít a régi mesterek listavezetőjéért, Paul Bril mitológiai tájképéért kifizetett 264 ezer euró.

A szecessziós iparművészet kategóriájában a bécsi árverezőháznál természetesen bécsi mesterek, Adolf Loos és Josef Hoffmann bútorai és étkészletei bizonyultak a legdrágábbnak, és a porcelánok közül is a bécsi manufaktúrák termékeit díjazták leginkább a gyűjtők (Josef Nigg 1824-es porcelánképe 66 ezer euróval végzett az első helyen). Az uralkodói családhoz kötődő műtárgyaknál egy Erzsébet királyné emlékére lánya által festett gyászlegyező vitte el a pálmát (26 400 euró).

A többi kategóriában már nem érvényesült az osztrák dominancia. Az ezüsttárgyak között egy 1601-es strasbourgi aranyozott kupa (34 200 euró), az óráknál egy 1910-es Patek Philippe férfikaróra (384 ezer euró) volt a legdrágább tétel. A könyveknél és a grafikai alkotásoknál szintén három külföldi alkotás végzett dobogós helyen: egy 18. század közepi londoni kiadású Észak-Amerika-atlasz 70 ezer, egy hasonló korú és ugyancsak angol Virginia-térkép, valamint Goya Desastres-sorozatának egy 1863-as kiadású példánya pedig közel 50 ezer eurót ért meg új tulajdonosának. A bútoroknál érdemes megjegyezni, hogy a 2005-ös leütési lista első három helyezettje közül kettő a Pálffy család hercegi ágának hagyatéki árverésén cserélt gazdát (VG, 2005. október 17., 15. oldal). Tavaly is folytatódott a modern és kortárs dizájn felértékelődése: Zaha Hadid 1997-es ezüst kávéskészletéért vagy éppen Verner Panton 1969/70-es ülőgarnitúrájáért 40 ezer euró feletti összeget fizettek ki a gyűjtők, ez a Pálffy-hagyaték 18–19. századi bútorritkaságaihoz mérhető ár.

Az idei évet stílszerűen egy a Mozart-jubileumhoz kapcsolódó árveréssel kezdi a Dorotheum. Január 28-án 222 tétel kerül kalapács alá Salzburgban, köztük egy 60-80 ezer euróra taksált, 1780 körül készült angol utazózongora. A cég idei első nagyaukciós hete április 3–7. között várja a gyűjtőket; a kínálatban dísztárgyak, szobrok, rajzok és grafikák, bútorok, ékszerek és régi festmények szerepelnek.