A lábukkal szavaznak a tagok
Nem 2006-ban volt először az Évgyűrűk Nyugdíjpénztár az első a piacon, amelyik nyilvánosságra hozta előző éves eredményeit. A legtöbb nyugdíjpénztár a törvény által előírt június végi határidő környékén szokott „jelenteni”, pedig – Fórizs Sándor elnök szerint – a hozamok kiszámolása az éves zárást követő néhány nap alatt elvégezhető. Ehhez természetesen kell a vagyon-, a letétkezelő, a főkönyvelő, a könyvvizsgáló, valamint a vagyonelemeket felmérő aktuárius véleménye és aláírása. Ez azonban csak akkor vesz igénybe hosszabb időt, ha egy pénztár több vagyonkezelővel is együtt dolgozik – állítja az elnök.
A hazai pénztárakat sokszor éri az alacsony hozammal kapcsolatos kritika, mert kicsi a kockázatvállalás mértéke. Persze ha egy dél-amerikai befektetési alaphoz viszonyítunk, akkor ez igaz, ugyanakkor a magyar lakosság megtakarításainak átlagos kockázatához viszonyítva a nyugdíjpénztárak többet rizikóznak. A félreértés abból eredhet, hogy a törvény a portfólió összetételét meghatározó benchmark (hozamelvárás) felülvizsgálatát csupán évente egyszer teszi kötelezővé a pénztárak számára, s ez túl hosszú idő ahhoz, hogy követni tudják a piaci folyamatokat. Ha negyedévenként vizsgálnának felül, több lehetőségük volna a piac változásait portfóliójuk változtatásával követni. Ez azonban veszélyt is rejt magában, hiszen ha például egy várható rövid távú hozamemelkedés hatására eladja valaki a hosszú távú állampapírjait, akkor úgy kell magasabb hozamot realizálni, hogy közben az eladott papírok (korábban biztos) hosszú távú hozama se vesszen el. Sajnos amíg a hazai pénztárakat valami nem veszi rá arra, hogy tömegesen fektessenek a tőzsdei piacokra, egy-egy pénztár csupán kismértékben kockáztathatja meg azt. Ha a pénztárak együttesen több ezer milliárd forinttal jelennének meg a tőzsdén, csökkenne a befektetés kockázata, mert nagymértékben nőne a papírok likviditása – mondja Fórizs.
A befektetési politika változtatására a tagok is rávehetik a pénztárat, ők azonban csak egyféleképpen szoktak szavazni: a lábukkal. A törvény által nyújtott alapvető lehetőséggel, a taggyűléseken való részvétellel, javaslatok benyújtásával ugyanis csak kevesen élnek. Ha nem tetszik nekik pénztáruk működése, másikat választanak.
Az idei évtől a kockázatitőke-alapok és a kollektív származtatott befektetési intézmények jegyeibe is invesztálhatnak a magyar pénztárak, és akár a teljes nyugdíjpénztári vagyon is lehet részvényben. A lehetőségek köre tehát szélesedik a magasabb kockázatú befektetések felé. Fórizs szerint ha lesz társadalmi nyomás a portfóliók átalakítására, a pénztárak lépni fognak.
Az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár az elsők között lépett az ingatlanbefektetések útjára, ezek mértékét a Nyugat-Európában jellemző 6,5 százalékra kívánják emelni 2006-ban. Távlati céljuk a szabályok által maximált 10 százalékos plafon elérése. (Ennek fele lehet a törvény szerint befektetési jegyben, fele közvetlen ingatlanberuházásban.) Szintén az idén 15-ről 20 százalékra emelik portfóliójuk részvényekben lévő hányadát – tudtuk meg az elnöktől. Az új befektetés mindkét esetben állampapírt vált ki.
