Az adót fizetni kell

Hamarosan elkezdődik a lakásért életjáradékot nyújtó tevékenység jogszabályi feltételeinek kidolgozása, azonban a választások miatt ősznél előbb várhatóan nem születik törvénymódosítás. A kodifikációs eljárásban a pénzügyi felügyelettel (PSZÁF) együttműködő OTP Életjáradék Zrt. vezérigazgatója, Hild Imre szerint biztonságossá tenné az üzletágat, ha a tulajdonos és a cégnek hitelt folyósító személye nem válna el. Ekkor ugyanis nem lépne fel érdekellentét a finanszírozó és a szolgáltatást nyújtó cég között, és az előbbi nem dönthetné be az utóbbit.
A múlt héten a Magyar Aktuárius Társaság (MAT) hozta nyilvánosságra állásfoglalását, miszerint tartalmában az életbiztosításhoz hasonló, annál nem kevésbé kockázatos tevékenységet folytatnak ezek a cégek, tehát legalább olyan tárgyi, személyi és tőkekövetelményeknek kellene megfelelniük, mint az életbiztosítóknak. Ugyanakkor a PSZÁF felhívta a figyelmet, hogy a konstrukció nem minősül biztosításnak, de csak bizonyos feltételek megléte esetén. Így a szerződésben rögzíteni kell, hogy ha a szolgáltató nem fizet, és emiatt meghiúsul az ügylet, csak az eredeti tulajdonosé lehet a lakás tulajdonjoga. Ki kell derülnie, hogy mikor szerződésszegés, ha a szolgáltató nem fizet, illetve ha el is kell számolni a korábban folyósított járadékkal, az ne jelentsen teljesíthetetlen kötelezettséget a korábban járadékot kapó félnek, amennyiben visszakapja lakása eredeti tulajdonjogát.
A lakásért kapott életjáradék adóköteles jövedelemnek számít – mondta lapunknak Kerekes Anikó, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Egyesületének alelnöke. Vagy szerződéskötéskor kell megfizetni a 25 százalékos személyi jövedelemadót, vagy minden hónapban, a kapott jövedelem után. Ha az első változatot választják, akkor az átruházási értéket – ennek hiányában az illetékhivatal által megállapított értéket – az igazolt költségekkel kell csökkenteni, és ez képezi az adóalapot. Lehetőség van arra is, hogy az igazolt költségek egyharmada legyen az adóalap – hangsúlyozta Kerekes. Ekkor azonban az adóalanynak (a lakás eladójának) az az érdeke, hogy a régebbi költségei közül minél kevesebbről tudjon bizonylatot mutatni. (LJ)