Jól jöhet, ha nem fizet a vevő
A hazánkban kiállított számlák 2,7 százalékát soha nem fizetik ki – a statisztikai adatok lehangolónak tűnhetnek, ám érdekes módon a vállalatokat ez sem ösztönzi arra, hogy hitelbiztosítást kössenek. Az esetek többségénél nem hiszik el, hogy ez velük is megtörténhet, illetve, ha azt látják, hogy az elmúlt évek veszteségei még mindig elmaradnak a hitelbiztosítás esetleges díjától, akkor meggyőzhetetlenek – összegzik a hazai kis- és középvállalkozók hozzáállását a hazánkban működő hitelbiztosítók.
Az elmúlt esztendők azonban korántsem jelentenek garanciát a jövőre nézve, főként, hogy – mint Vanek Balázs, az Atradius magyarországi vezetője megjegyezte – a kelet-közép-európai régióban Magyarország számít a legkárveszélyesebbnek. Egyre több vállalatnál tapasztalható fizetési probléma, és ez a kárkifizetések alakulásában is tetten érhető – magyarázta Vanek. Bizonyos nagyságrend felett minden olyan cégnek érdemes lehet hitelbiztosítást kötni, amely nagyobb számú vevőkörrel, hitellel dolgozik – mutatott rá Varga Gábor, az Euler Hermes igazgatósági tagja. Jelenleg a piaci verseny miatt egyre kitolódnak a fizetési határidők, s ez veszélyes lehet – tette hozzá.
Bár a hazai vállalatok egyre nagyobb része van tisztában a hitelbiztosítás fogalmával, a tényleges szerződéskötésig csak csekély részük jut el. Magyarországon legalább hatezer szerződésnek kellene lennie Mikael C. Szabo, a Coface budapesti fióktelepének vezetője szerint, ha az osztrák példát vesszük alapul, ahol jelenleg 2200 szerződést lehet összeszámolni, szemben a hazánkban fellelhető 400 körülivel. Mikael C. Szabo a legnagyobb problémát abban látja, hogy a cégek egyszerűen spórolnak, jóllehet a magyarországi díjak nemzetközi viszonylatban olcsónak tekinthetők.
Az éves forgalom 0,2-0,4 százalékára rúgnak átlagosan a kiadások, ám egy minimumdíjat azért kikötnek a cégek. Így például az Euler Hermesnél egy-másfél millió forint az éves minimumdíj, a megcélzott vállalati kör forgalma félmilliárd forintnál kezdődik. Egymillió forint körüli szinten húzódik a minimumdíj az Atradiusnál és a Coface-nél, ahol a 250-300 millió forintos forgalmat lebonyolító cégeket is megcélozzák szolgáltatásaikkal. A Mehib ez évi stratégiája nyomán azok a kisvállalkozások is hitelbiztosítást köthetnek exportjukra, amelyeknek a kivitele nem haladja meg a kétmillió eurót – tudtuk meg Dercze Zoltán vezérigazgató-helyettestől, s mint hozzátette: ez közel 3-3,5 ezres potenciális ügyfélkört jelentene. Minderre állami háttér biztosításával nyílik lehetőség – a költségvetés készfizető kezessége kapcsolódik hozzá –, ám a konstrukció kereteit most alakítják ki. A forgalomra vetítve 0,3-0,4 százalékos díjjal számolhatnak az érdeklődők.
A hitelbiztosítás díját számos tényező befolyásolja, így az árbevétel volumene, az ágazat jellege, illetve hogy hány vevője van a társaságnak. A megfelelő kockázatmegosztás miatt legalább öt vevőnek kell lennie a portfólióban, főként, hogy kisebb cégeknél előfordulhat, egy-két vevőjük kiesik a rostán – magyarázta az Euler Hermes igazgatósági tagja. Az Atradiusnál lehetőség van a kisebb, pár százezer forint értékű szállítások gyors és költséghatékony biztosítására, amennyiben a vevőt már korábban bevizsgálták, s egy automatikus hitelkeretet állapítottak meg esetében, s hasonló szolgáltatást kínál az Euler Hermes is. Fontos információt hordoz a vállalat saját hitelmenedzsmentje is a díj megállapításánál, illetve hogy korábban milyen veszteségek érték már, s a portfólióban mekkora a problémás vevők száma. Alapvetően ezen tényezők mentén alakul ki az önrész mértéke is, amely általában 15-20 százalék, de mint egyesek fogalmaztak: van példa nulla százalék önerős szerződésre, de 35 százalékosra is.
„Ezt a vevőt nem biztosítom” – a legtöbb ügyfél aligha hallja szívesen, ha a hitelbiztosítók ilyen megállapításra jutnak a portfólió átvizsgálását követően. Száz cégből 3-4 problémás ügyfél mindig akad, s alighanem a hitelbiztosító szakembereinek diplomáciai érzékén is múlik, miként tudják ezt a tényt elfogadtatni a leendő ügyfelükkel. „Lényeges, hogy szakmailag alátámasszuk az indoklásunkat” – emelte ki Varga Gábor.
A problémás vevőket – amennyiben csak egy kisebb részét adják a portfóliónak – több módon is kezelhetik a hitelbiztosítók. „Előfordul, hogy a kockázat megosztásaként részelfogadást alkalmazunk, azaz például 20 milliós limitkérelem mellett csak 10 millió forintig biztosítjuk a vevő részére történő szállítás” – jegyezte meg Vanek Balázs. Arra is van példa, hogy egy adott vevőre nagyobb önrészt kötnek ki a hitelbiztosítók, például 50 százalékosat.
A szolgáltatás legnagyobb előnye akkor mutatkozik meg, amikor a vevő fél év elteltével nem fizet (a hitelbiztosítók jellemzően ekkora türelmi időt kötnek ki), illetve ha fizetésképtelenné válik. Ez utóbbi esetben elegendő a felszámolás jogerős elrendelése, a sikertelen bírósági végrehajtás, avagy a szállítók kényszeregyezsége, s a biztosító megtéríti az előzetesen kialkudott arányt. Érdekességként említhető, hogy az Atradius politikai kockázatok esetében is pótdíj nélkül térít néhány környező országba irányuló export esetében.
A biztosítási összeg kifizetésének azonban az is feltétele, hogy az ügyfél betartsa a szerződés apró betűs részeit is. Így például jelentenie kell a hitelbiztosító felé, ha a vevő nem fizet a számlaesedékességet követően. S a biztosító nem nézi jó szemmel azt sem, ha az ügyfele túllépte a szállítási keretet, nem ad inkasszómegbízást, vitatott a kinnlevősége, illetve a káreseménynél derül ki, hogy nem éppen helytállók az adatai.
