Mérlegre teszi a pártokat a VOSZ

Hamarosan a pártok elé kerül a VOSZ által összeállított szakanyag, amelyből a politikai erők egyértelműen megismerhetik a gazdaság elvárásait a következő kormányzati időszakra vonatkozóan. A munkaadói igényeket kérdőív formájában kapják meg a pártok, így azonnal kiderül, vajon vállalják-e azok teljesítését. A válaszok alapján egymással összevethetők lesznek a kampányígéretek, mi több, a választások nyertese számon kérhetővé válik. Más munkaadói szervezetek mennyire értenek egyet a VOSZ által meghatározott prioritásokkal, kérdésekkel?
Valóban hamarosan megküldjük a pártok számára a gazdaságpolitikai elvárásainkat, ezek fogadtatására választ várunk, a feleleteket pedig pontozni, értékelni fogjuk. Természetesen nemcsak a VOSZ-nak vannak komoly elvárásai a következő kormányzati ciklustól, hanem a többi munkáltatói érdekképviseletnek is, ez látszódik majd abból, hogy több szervezet mellénk áll, és sajátjaként írja alá a versenyképességi ajánlatcsomagot.

Milyen elvárásokat fogalmaztak meg, és mikre kérdeznek rá a kérdőívben?
Rákérdezünk, vajon az adott párt vállalja-e például, hogy a nettó munkabér és a járulékokkal terhelt bruttó bérköltség egymáshoz viszonyított aránya a következő kormányzati időszakban folyamatosan a nettó munkabérek javára változik a járulékok és adók permanens csökkenésével együtt. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a gazdasági szereplők körbetartozásait kialakító körülmények megszüntetését, a rossz adósok indokolatlan védelmének feloldását tervezi-e a választ adó párt. Fontosnak tartjuk, így arra is rákérdezünk a pártoknál, elfogadják-e, hogy a törvényes heti munkaidő csakis háromoldalú megállapodás (munkaadók, szakszervezetek, kormány) alapján csökkenhet, és kizárólag abban az esetben, ha Magyarország gazdasági teljesítménye eléri az unió 15 legfejlettebb tagállama teljesítményének legalább 80 százalékát.

A körbetartozás és általában
a tisztességes vállalkozások védelmében várnak-e még valamilyen új intézkedést?
Igen, például a polgári és a büntető törvénykönyv felülvizsgálatát is, kifejezetten azért, hogy a fizetési fegyelem erősödjön, a vállalkozások biztonsága pedig nőjön.

Az olyan kritikus területekkel kapcsolatban, mint az államigazgatás átalakítása, milyen elvárásaik vannak azon túl, hogy csökkenjen az apparátus létszáma?
Például az állami, sőt az önkormányzati intézményrendszer során is az a cél lebegjen a kormány szeme előtt, hogy a hatósági helyett leginkább a szolgáltatói funkció működjön, a szervezeti átalakításokkal pedig egyértelműen hatékonnyá váljék a működésük.

A kamara sokat lobbizik azért, hogy a szakképzésben és általában az oktatáspolitikában hangsúlyosabb szerephez jusson. A VOSZ-nak vannak-e ilyen ambíciói?
Természetesen. Mindenképp azt tartanánk szerencsésnek, ha a munkaadói szervezeteket sokkal jobban bevonnák az oktatás átalakításába, méghozzá egyértelműen a gazdaság igényei szerint – ez is szerepel az ajánlatcsomagban.

A pártok tehát hamarosan megkapják a kérdőívet, de vajon menynyire veszik majd komolyan a benne megfogalmazott gazdaságpolitikai, munkaadói elvárásokat?
Nagyon nehéz tíz hónap következik, egy azonban biztos: bárki kerül kormányra, a gazdaság szereplőinek nézeteit nem lehet figyelmen kívül hagyni a kormányzati intézkedések meghozatalakor. Azt gondolom, hogy a munkaadói érdekképviseletek egy olyan ingyenes tanácsadói kört alkotnak, amelyektől nem szégyen véleményt kérni. Sőt, ostobaság nem meghallgatni a meglátásainkat, mert mi is könnyebben kritizáljuk úgy a kormányzati lépéseket, ha némaságra ítélnek minket. Ám ehhez meg kell érnie a politikai erőknek, rá kell jönniük, hogy nem párt-, hanem gazdaságpolitikával irányítható az ország.

A hazai érdekegyeztetésnek az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), sőt középszinten az ágazati párbeszédbizottságok (ápb) a fórumai, a gazdasági párbeszédet pedig a Gazdasági Szociális Tanács (GSZT) láthatja el legmagasabb szinten. Úgy volt, hogy mindhárom legitim hátteret kap, ám ebben a kormányzati ciklusban meghiúsult ezek törvényi kereteinek elfogadása. Hogyan lehetséges ez?
Hogy a GSZT-törvényből egyelőre nem lett semmi, valóban érthetetlen, az OÉT-ről és az ápb-kről szóló szabályzók csúszása viszont főleg a munkavállalói oldal lassúságán múlott. Nehezen tudtak ugyanis megállapodni, kik, és milyen feltételekkel maradhassanak, illetve kerülhessenek be az országos érdekegyeztetésbe a szakszervezetek közül. Nem hiszem azonban, hogy ezek a törvények – akár már a következő kormányzati ciklus legelején – ne kaphatnának zöld utat, hiszen egyezségen alapuló szabályzók.

Több szakszervezeti javaslat is meghallgatásra talált az elmúlt időszakban, ilyen volt például a több évre szóló, illetve képzettséghez kötött minimálbér bevezetése. Nem zavarta a munkaadói érdekképviseleteket, hogy a kormány igen komoly szimpátiát mutatott a szakszervezetek iránt?
Épp a három évre megkötött minimálbér-megállapodás és a garantált bérminimum bevezetése jelzi az OÉT létjogosultságát, hisz igen különböző érdekekkel ültünk le, és – igaz, hosszú vajúdás után – konszenzussal álltunk fel. Vagyis bebizonyosodott, hogy lehet partneri viszony kormány, szakszervezet és munkaadók között. Abban reménykedem, hogy a jövőben még felkészültebb, önmagát menedzselni tudó, tárgyalásra kész szakszervezeti vezetői körrel kell együttműködnünk, akik kiválóan kommunikálják az érdekeiket. El kell felejteniük a tüntetésalapú tárgyalástechnikát, hisz lehet sztrájkolni, utcára menni, de mindig kiderül, konszenzus csakis asztal mellett születik.

Tavaly több munka világát érintő szabályzó lépett életbe, ilyen volt például a munkaügyi kapcsolatok minősítésére szolgáló rendelet. Eszerint ha egy cég dolgozóihoz való viszonya nem rendezett, akkor nem indulhat közbeszerzésen vagy állami forrásért. Az új szabályzóval mintha ismét a szakszervezeteknek kedvezett volna a kormány, vagy profitálhatnak ebből a foglalkoztatók is?
Nem szeretem ezt a jogszabályt, mert növeli a bürokráciát, merevíti a rendszert, de az elgondolással, miszerint jobb minőségű álláshelyeket kell teremteni, javítani kell a munkakörülményeket, egyetértek – ez mindenkinek jó. A helyi és az ágazati szintű kollektív szerződéseknek is többek között az lenne a célja, és hogy elindítsa a szakszervezetek és a munkaadók között a párbeszédet. Ám úgy tűnik, hiába várja a kormány a garantált minimálbér bevezetése kapcsán, hogy ezek száma szaporodik, egyelőre hiú ábrándnak látszik. A vállalkozások júliusig kaptak türelmi időt a képzettséghez kötött minimálbér bevezetéséhez, ennek összegétől – ágazati szinten – akár lefelé is el lehetne térni, ha a kollektív tárgyalások során így alkudnak meg a munkaadók és a munkavállalók képviselői. A közös érdekek felismerése nélkül azonban mégsem szaporodik a megállapodások száma.

Még augusztusban történt, hogy a brit iparszövetség főtitkára lapunkon keresztül egységes munkaadói szervezet létrehozására, illetve együttes fellépésre biztatta a hazai vállalkozói szövetségeket, ám a jóhiszemű kritikát nem vették örömmel a munkaadók.
Ha igényünk van kormányzati és szakszervezeti partnerségre, akkor legyen arra is, hogy mi, munkaadói érdekképviselők partnerként kezeljük egymást, és szorosan együttműködjünk. Erre szintén az országos érdekegyeztető fórum a legjobb példa és bizonyíték, itt ugyanis kilenc munkaadói szervezet egyeztet mindig egymással. Vannak vitáink, de tudomásul vettük, hogy egy hajóban utazunk: csak egy gazdaság van!

A VOSZ évek óta komoly szerepet vállal a lobbizás terén és a gazdasági feladatok végrehajtásában, ebben elődjének, Károlyi Miklósnak is komoly érdemei vannak. Ön lassan „jubilál”, egy hónapja tölti be főtitkári posztot, ez az idő mire volt elegendő?
Előző posztomon, az Áfeosz titkáraként egy oldalon ültünk az OÉT-ben Károlyi Miklóssal, hivatalból és magánemberként egyaránt már akkor is megvitattuk a gazdaságot érintő ügyeket, most azonban már a VOSZ belső ügyeit is átbeszéljük. Komoly segítséget kapok tőle, hogy átlássam a viszonyokat, szervezetünk célkitűzéseit. Abban biztos vagyok, hogy szeretném az elődöm útját járni, akinek elvitathatatlan érdemei vannak például a Széchenyi-kártya bevezetésében, amelyből hamarosan az ötvenezrediket is átadják. A VOSZ szívesen részt venne a vállalkozók bankjának létrehozásában, és minden olyan projektben, amely segíti az alultőkésített vállalkozásokat, az itt dolgozók munkahelyének megtartását. És ahogy már beszéltünk róla, a VOSZ a szak-, sőt a mesterképzés területén is tevőleges szerepet vállalna, hogy jó kvalitású szakemberei legyenek a hazai vállalkozásoknak, sőt az uniós pályázati források lehívásában, kezelésében is aktív segítséget ajánlunk a majdani kormánynak.

A választásokig önnek személy szerint milyen feladatai lesznek?
Úgy tervezem, májusig számtalan alkalommal utazok vidékre, hogy megismerkedjem a megyei elnökökkel, a helyi irányító testületek munkájával. Saját fülemmel akarom hallani, milyen gondokkal küzdenek, hogyan tudnám támogatni a munkájukat, mit várnak tőlem. Másrészt fontosnak tartom, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, a VOSZ a gazdasági érdekegyeztetés meghatározó szereplője, így médiumokon, szakértői fórumokon keresztül is hallatni szeretném a hangunkat.

Közel húsz éve dolgozik munkaadói szövetségnél, előtte pedig a Hermes ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetője volt. Most is hívták vissza a versenyszférába, méghozzá első számú vezetőnek, ön mégis a VOSZ-tisztséget választotta. Mi motiválja a munkájában?
Világéletemben érdeklődtem a közélet dolgai iránt, még szabadidőmben is ez a legkedvesebb beszédtémám. Ha már ennyire érdekel a közélet, úgy döntöttem, tenni is akarok érte, méghozzá nem is keveset. Segíteni akarom a gazdaság fejlődését, a közös érdekek feltérképezését, a tripartit partnerség erősítését, és ez egy olyan pozíció, ahonnan mindez lehetséges. Az is komoly motiváló erő, hogy van két gyerekem, a fiam 25, a lányom 23 éves, és korántsem mindegy, hogy milyen Magyarországon, illetve unióban élik az életüket.