Műkincspiaci nagyhatalommá válhat Kína

Rohamosan nő Kelet-Ázsia – ezen belül is elsősorban Kína – súlya a kortárs művészet piacán, legyen szó akár alkotókról, akár gyűjtőkről. A nagy nyugati aukciósházak sorra nyitják ázsiai kortárs részlegeiket, New Yorkban vagy Londonban kizárólag kortárs ázsiai művészetnek szentelt árveréseket tartanak, miközben Hongkongból egyre beljebb merészkednek a kínai szárazföldön is. Ugyanakkor a tehetős dél-koreai és kínai vásárlók hatalmas keresletet támasztanak mind ázsiai, mind nyugati kortárs művek iránt. Budapesten is nagy érdeklődés kísérte a Ludwig Múzeum 2003-as és 2004-es ilyen témájú kínai és japán kiállítását.

A Sotheby’s történetében először ez év márciusában rendez New Yorkban kizárólag kortárs kínai, japán és koreai művészettel foglalkozó aukciót. Emellett a cég külön részleget nyitott kínai kortárs műtárgyak számára, egy kínai szakértő vezetésével. Az aukciósház már tavaly reagált a kereslet kiugró növekedésére, amikor is elkezdett kortárs kínai árveréseket szervezni Hongkongban. A három alkalom öszszesen közel 17 millió dolláros forgalmat produkált, ezen belül egyedül az októberi 9 milliós volument ért el.

A március 23–30. között megrendezendő New York-i aukción 6-8 millió dolláros bevétellel számolnak a Sotheby’s szakemberei. A jövő hónapban kalapács alá kerülő tárgyak a kínai művészet elmúlt 20 évét ölelik fel, a 80-as évek konceptualizmusától a 89 utáni „politikai popon” és „cinikus realizmuson” át egészen az új évszázad gazdasági fejlődése által inspirált művekig. A legmagasabbra becsült alkotás Xu Bing médiainstallációja, Az élő szó lesz: ezért várhatóan 250–300 ezer dollárt kell kifizetnie az új tulajdonosnak. A kollekció másik reprezentatív darabja Zhang Huan 2001-es, bronzból és fából készült Béke című installációja 150–200 ezer dolláros becsült árral. Az 1998-ban az Egyesült Államokba áttelepült Zhangot a 90-es évek egyik legjelentősebb kínai performance-művészének tartják. Ai Weiwei faszobra, a Kína térképe szintén kiemelkedően fontos alkotás, amelynek árát 120–150 ezer dollárra teszik. A mű érdekessége, hogy egy lerombolt Csing-kori templomból származó faanyagból készült, és a darabokat a régi ácsok „szög nélküli” technikájával illesztette össze a művész. A térkép egyébként Tajvan szigetét is az ország részeként ábrázolja.

Miközben Nyugaton rohamosan nő az érdeklődés az ázsiai kortárs művek iránt, a hazai gyűjtők sem tétlenkednek. Dél-Koreában a gyors gazdasági felemelkedéssel együtt megjelent egy a modern és kortárs képzőművészet iránt világszinten nyitott gyűjtői réteg. Ezt az igényt egyelőre nem tudja kielégíteni a Korean International Art Fair (Kiaf), ahol a 88 hazai kiállító többsége európai szemmel inkább csak ártatlan koreai műalkotásokat árul – fogalmaz a Handelsblatt. Ezek a többnyire dekoratív művek a régi tájképfestészetből és kalligráfiából merítik motívumaikat, de egy tehetős vásárló így is hajlandó akár 100 ezer dollárt kiadni értük.

Nyugati művészek esetében a koreai galeristák többnyire csak olyan biztos nevekkel kereskednek, mint Frank Stella, Andy Warhol vagy Nam June Paik. Nem kis részben ennek az óvatosságnak köszönhető a nyugati, mindenekelőtt a német galériák sikere. Az intenzív jelenlét egyébként kölcsönös: a 2004-es kölni Art Cologne vásáron már jelentős számban képviseltették magukat az ázsiai ország műkereskedői is.

A koreaiak és kínaiak körében nemcsak a német galériák, de az alkotók is egyre népszerűbbek. Anselm Kiefer és Markus Lüpertz egy-egy képét a szöuli Nemzeti Galéria vásárolta meg. Kim Csang-il, az egyik legbefolyásosabb koreai műkereskedő Szöulban rendezett több nagy kiállítást fiatal német alkotók műveiből. Kim egyébként pekingi galériájában is nagy sikerrel árulja Sigmar Polke, Daniel Richter és Neo Rauch képeit nemrég meggazdagodott kínai és dél-koreai vevőinek.