Önkéntes pénztár a jövedelem csökkenése ellen

Nyugdíjrendszerünk harmadik pillérét jelentik az önkéntes nyugdíjpénztárak, amelyek közül az elsőket 1994-ben alapították, tömegével azonban 1995-ben jelentek meg. Emiatt a tagok jelentős része már tavaly elérte a 10 éves tagsági jogviszonyt, s ez azért érdekes, mert ennyi idő elteltével adó- és járulékmentesen juthatnak hozzá az elért hozamokhoz azok is, akik még nem nyugdíjasok. Ugyanakkor a tőke, azaz a tagok saját befizetése adózik (lásd keretes cikkünket), de a 21. évtől már azok is felvehetik a megtakarításukat adómentesen, akik még aktívak.

Az öngondoskodás pénztári formáját az állam adókedvezménnyel támogatja az egyéni befizetések esetében, ráadásul a munkáltatók is adómentesen fizethetnek ide munkavállalóik után. Az adókedvezmények tavaly őszi szigorításakor az önkéntes nyugdíjpénztáraknak sikerült elérnie, hogy ez a hozzájárulás ne számítson bele a 400 ezer forintos adómentesen nyújtható béren kívüli juttatások körébe.

Ez azért is fontos volt, mert a tagdíjak körülbelül 70 százalékát a munkáltatók fizetik be a nyugdíjpénztárakba. Sokuknál az úgynevezett cafeteriarendszer keretében egy meghatározott összeg áll a munkavállaló rendelkezésére, aki magának oszthatja be, hogyan használja fel az így kapott pluszjuttatást.

A pénztárak működésük első tíz évében elsősorban a nyugdíjba vonulóknak teljesítettek kifizetéseket. Éppen a megtakarítási idő rövidsége, és a nem túl magas befizetések miatt ezek szinte teljes egészében egyösszegűek voltak. (Míg 2004-ben mintegy 30 milliárd forintot fizettek ki a pénztárak, ebből csak 246 millió volt járadékszolgáltatás.)

Nem nagyon van arra példa, hogy valaki a járadék mellett döntsön, hiszen jellemzően néhány száz ezer forintos megtakarításokról van szó. Ha pedig mégis a járadékot választja valaki, akkor többnyire pénzügyit kínálnak a pénztárak, azaz például 10 évre elosztva juthat a megtakarításához. Ha az öngondoskodás különféle változata közül valaki az önkéntes nyugdíjpénztárakat választja, érdemes a jelenleg 75 aktív pénztár közül körültekintően választani. A nyílt pénztárakba bárki beléphet, míg a zárt pénztár szakmai vagy más szervezési elv (például ágazat) alapján korlátozza a belépők körét. Mivel a befizetések csak egy része (93-98 százalék) kerül a tag egyéni számlájára, ugyanakkor működési költségre és likviditási tartalékba is levonnak, sokan ezek alapján döntenek egy-egy pénztár mellett. Holott hosszabb távon az elért nettó hozam sokkal inkább meghatározza a felhalmozott vagyonunk értékét, mint az aktuális befizetésekből való levonás mértéke. Hiszen vagyonunk arányában ez egyre kisebb, és néhány százalékpontos különbség van csak a piacon az egyes pénztárak között. Ráadásul számos költség, így például a vagyonkezelési díj rejtve marad a tagok előtt. Éppen ezért a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete tavaly ősszel közzétette a pénztárak 2000–2004 közötti díjterhelését. A szektorszintű díjterhelés fokozatosan és folyamatosan csökkent, 2004-ben vagyonnal súlyozottan 1,35 százalék volt a szektor egészére nézve.

Ugyanakkor a tagokat leginkább az érdekli, hogy a vagyonuk milyen mértékben hízott, éppen ezért a nettó hozamokra kíváncsiak. Miután egy év hozama alapján nem érdemes pénztárt váltani, az idén már ötéves átlaghozamokat hasonlíthatunk össze. A tavalyi év adatait hamarosan közzéteszi a felügyelet, a 2000–2004 között elért ötéves hozamokat pedig ősszel mutatta be. A legkisebb átlaghozam 5,52 százalék volt, míg a legnagyobb 12,41 százalék. Fontos megjegyezni, hogy lapunk számításai szerint ezen időszak alatt 8,4 százalékos átlaghozamot lehetett elérni az átlagos bankbetéten, azaz a nem kiemelkedő kamatozású termékeken. Ezt a hozamszintet 25 pénztár nem érte el. (Az átlagos infláció 6,4 százalék volt.)

Ha valaki egymillió forintot tartott a második legjobban és a második legrosszabbul teljesítő pénztárban, akkor 1,312 millió, illetve 1,726 millió forintra nőtt öt év alatt a vagyona.

KIFIZETÉS Adóvonzata: A nyugdíjba vonult pénztártagnak adómentes az egyösszegű kifizetés, ha a tagsági jogviszony (átlépés esetén a korábbi pénztárral) a teljesítést megelőző harmadik adóévben vagy azt megelőzően keletkezett. Ha ez nem áll fenn, akkor választható a járadékszolgáltatás is, ez akkor adómentes, ha azt legalább három évre állapítják meg. A nem nyugdíjas pénztártagoknak 10 év türelmi idő letelte után a hozam adó- és járulékmentesen felvehető. Az összegyűjtött tőke nyugdíjba vonulás előtti kifizetése esetén személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást kell fizetniük, amelynek alapja a tizedik tagsági évtől tíz százalékkal csökken minden évben, az összegyűjtött vagyon tehermentesen a 21. évtől férhető hozzá. (Tehát 10 év után az egész tőkerész adómentes kifizetés esetén a következő évben 90, a következőben 80 százalék, így fogy el évente az adóköteles rész.)