Alvilágot járt kincsek tárlata
Bolond az, aki jól ismert, jegyzett műalkotást ellop, hiszen nem tudja legálisan értékesíteni, és előbb-utóbb lebukik – tartják műkereskedői körökben. Ennek ellenére hazánkban is hatalmas értékű kincsek tűnnek el köz- és magángyűjteményekből: a rendőrség évente 7-800 ilyen esetről szerez tudomást, az összesített kárérték eléri az egymilliárd forintot. Az elmúlt másfél évtizedben eltűnt, majd megkerült képző- és iparművészeti alkotásokból, régészeti leletekből szerdán minden eddiginél átfogóbb kiállítás nyílik a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) várbeli, Táncsics Mihály utcai székházában. A nagy értékű kiállításon szerepelnek egyebek mellett a Kiscelli Múzeumból és a szentendrei Czóbel Múzeumból 2002-ben ellopott modern festmények, a Veszprémi Múzeumból a kilencvenes évek elején elrabolt, nemzetközi szinten is jelentős római és középkori régészeti leletek vagy éppen a budapesti Zsidó Múzeumból 1993-ban „kisöpört” 250 műtárgy egy része. Ezenkívül magángyűjteményekből ellopott alkotások – régi nyugat-európai festmények, értékes bútorok és műtárgyak – is szép számmal helyet kaptak a május 28-ig nyitva tartó tárlaton.
Buzinkay Péter, a KÖH műtárgyfelügyeleti irodájának vezetője lapunknak elmondta: a különösen értékes műalkotásokat sokszor megrendelésre, nem egy esetben külföldi gyűjtő számára lopják el. A Zsidó Múzeumban például egy francia műgyűjtő által megbízott rablók hajtották végre az 1993-as rablást: ők maguk nem voltak hozzáértők, így nemcsak a listán szereplő alkotásokat vitték el, hanem mindent, amit a vitrinekben találtak. Az is előfordul, hogy nagyméretű alkotásokat (például oltárképeket) feldarabolva próbálnak értékesíteni. A legnagyobb veszély a szobrokat fenyegeti, hiszen nem ritka, hogy az ellopott alkotásokat fémhulladéktelepre viszik, és beolvasztják. Az utolsó pillanatban menekült meg például a kecskeméti Kodály-emlékmű, amelyet 2000-ben szereltek le talapzatáról – idézi fel Buzinkay Péter.
A műkincslopás, illetve -csempészet ma világszerte a szervezett bűnözés egyik legjövedelmezőbb ága. A múzeumok, magángyűjtemények és templomok mellett a régészeti lelőhelyek is nagy veszélyben vannak; a bűnözők egyre kifinomultabb módszerekkel, egyre céltudatosabban dolgoznak, és – bár a bejelentett esetek száma csökken – a kárérték évről évre nő. A KÖH, az ORFK és a VPOP közös kiállítása nyilván csak a jéghegy csúcsát, a megkerült tárgyakat tudja bemutatni, ám a vámszervek által felderített esetekből így is látszik, hogy Magyarország a nemzetközi műtárgycsempészet déli és kelet-nyugati „főútvonalai” mentén fekszik.
Az eddiginél is szorosabb együttműködésről írnak alá megállapodást a kiállítás megnyitása alkalmából a KÖH, az ORFK és a VPOP vezetői. A megállapodás az ellopott műtárgyak már létező online nyilvántartásának (VG, 2006. február 6., 15. oldal) fejlesztéséről, a területtel foglalkozó vámosok és rendőrök továbbképzéséről, illetve a különböző intézmények operatív együttműködéséről szól.
