Lekörözték a magyar pénztárakat

Európa legtöbb országában magasabbak voltak a nyugdíjpénztárak 2005. évi reálhozamai, mint Magyarországon – derül ki az osztrák Der Standard gyűjtése és az eddig nyilvánosságra hozott hazai hozamadatok összevetéséből. A különbség egyértelműen a pénztárak egyes országokra jellemző részvényhányadából (illetve egyéb kockázatos befektetési forma hányadából) adódik. Ahol ugyanis több részvénybe fektettek tavaly a pénztárak, ott magasabb lett a hozam is.

A listát vezető Írországban és Nagy-Britanniában jóval hetven százalék felett van a pénztári portfóliók átlagos részvényhányada, míg a 9-13 százalékos hozamot elért Hollandiában, Ausztriában, Svájcban és Spanyolországban csupán 35 százalék. A 2005-ös magyar (általunk becsült) átlaghozam reálértéken nem éri el az említett országok átlagát, miközben régiónkban a tőzsdei befektetéseken jó húszszázalékos extrahozamot lehetett elérni a múlt évben. (Eddig csupán két pénztár, az OTP és az Évgyűrűk jelentette meg tavalyi – 13-14 százalékos – hozamadatát.)

Az, hogy a magyar adat alig marad el az uniós átlagtól, csupán annak a következménye, hogy a magyar állampapírok viszonylag magas hozamot garantálnak. Ez az instrumentum alkotja ugyanis az itthoni pénztárak befektetéseinek zömét. A magyar intézmények befektetéseinek részvényhányada tavaly nem haladta meg a hét százalékot.

A magyar pénztárak válasza, ha a kockázatvállalásukról kérdezik őket, az: tagságuk kockázatvállalási hajlandóságának ez felel meg. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a portfólió összetételébe csak korlátozott mértékben szólnak bele a pénztártagok. Ők ugyanis alapvetően azzal nyilvánítják ki véleményüket az esetlegesen alacsonynak vélt hozamok miatt, hogy pénztárat váltanak – mondta lapunknak Fórizs Sándor, az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár elnöke. A pénztárváltó ügyfelek száma pedig még nem éri el azt a szintet, hogy az befolyásolni tudná a pénztárak működési gyakorlatában döntést hozó menedzsereket.