Nagy eltérés a magánpénztári átlaghozamokban
Az átlagos infláció 6,5 százalék volt 2000 és 2004 között, amit minden pénztár abszolválni tudott. Azonban a közzétett adatok nettó pénztári szintű hozamokat mutatnak, amely a vagyonkezelői díjakat ugyan figyelembe veszi, de azt nem, hogy a tag teljes befizetéséhez képest (hiszen abból vontak le a működési költségre és a likviditási alapba is) mit ér a vagyona. Fontos azt is megjegyezni, hogy lapunk számításai szerint ezen időszak alatt 8,4 százalékos átlaghozamot lehetett elérni az átlagos bankbetéten, igaz, ez bruttó hozam, nem vettük figyelembe a működési költséget, azaz a számlavezetési díjat.
Az ötéves átlaghozam alapján összeállított sorrend kialakulása után a rossz hír az, hogy az első ötben egyetlen „nagy” sincs benne. A közepesek közül az MKB és a Honvéd (4., illetve 5. hely) teljesített a legjobban, a legnagyobbak közül pedig az Allianz (6. hely).
A mértani átlag alapján számított hozamok persze nemcsak azért nem mutatják meg, hogy az egyén végül is melyik pénztárral járt a legjobban, mert nem veszik figyelembe a befizetésekből levont költségeket, hanem azért sem, mert a mértani átlagnál ugyan mindegy, hogy a magasabb hozamot melyik évben érte el a pénztár, a tag megtakarítása szempontjából azonban meghatározó az időpont. (A példa kedvéért: ha valaki egy forint vagyont fialtat az első évben 20 százalékkal, majd a következőben egymillió forintot egy százalékkal, akkor közel 190 ezer forinttal jár roszszabbul, mint ha egy forintot fialtatna egy százalékkal, majd pedig egymilliót 20 százalékkal.) Érdemes ezért egy olyan mutató alapján is megvizsgálni a pénztárak teljesítményét, amely a költségek és hozamok eredőjeként komplexen méri a hatékonyságot. Matits Ágnes aktuárius a Hitelintézeti Szemlében megjelent tanulmányában az úgynevezett befizetésmegtérülési ráta (bmr) alapján mérte a pénztárak teljesítményét. A tagokat ugyanis a végeredmény érdekli, azaz arra kíváncsiak, hogy az általuk befizetett pénzösszegekhez viszonyítva egy adott pillanatban mennyi pénz van számlájukon. A bmr azt mutatja meg, hogy mekkora hozamra kellett volna befektetnie a pénztártagnak a nettó befizeté-
seiknek megfelelő összegeket ahhoz, hogy az időszak végén a pénztári követelésekkel azonos összegű vagyonuk lehessen.
E mutató alapján a megalakulástól a 2004. év végéig terjedő időszakban a magán-nyugdíjpénztári szektor éves átlagos befizetésmegtérülési rátája 6,8 százalék volt, szemben az 5,9 százalékos súlyozott átlagos inflációval.
Mivel a bmr mutató figyelembe veszi a vagyon mértékét is, érthető módon e számítás szerint jobban szerepelnek azok a pénztárak, amelyek az időszak végén értek el jobb hozamokat.
A bmr alapján nagyjából hasonló a pénztárak sorrendje, mint az ötéves mértani átlaghozam alapján, de vannak kivételek. Így a befizetéshatékonysági mutató szerint sokkal jobban szerepel az ING, a Dimenzió és a CS Life & Pensions (Winterthur), és rosszabbul a Quaestor, a Honvéd és az Erste.
Az idén találkozhatunk majd először pénztáranként hivatalosan közzétett ötéves mértani átlaghozamokkal. Nem árt tehát figyelembe venni azt is, ezek a teljesítmények hogyan mozognak, de arra is ügyelni kell, hogy ezek a mértani átlaghozamok nem mindenhatók.
különbségek forintban mérhetők. Néhány évtized alatt ugyanis havi több tízezer forintra is nőhet az eltérés a várható nyugdíj összegében. Az idén először teszik majd közzé ötéves
átlaghozamaikat a pénztárak, ez megkönnyítheti a választást; mi addig is kiszámítottuk,
hogyan áll jelenleg a ranglista. Lovas Judit-->
