Gazdasági összefogás a szakképzésért

Akár már a kormány megalakulása utáni napon szívesen tárgyalóasztalhoz ülne a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), hogy a szakképzést érintő teendőkről egyeztessen az illetékes miniszterrel – mondta lapunknak Bihall Tamás, az MKIK oktatási és szakképzési kollégiumának elnöke. A kamara a választások után azonnal megküldte a miniszterelnöknek a javaslatait, illetve hogy milyen feladatokat tudnának felelősen vállalni a szakképzés terén a következő időszakban. Ezek között egyebek mellett szerepel a tanulószerződés intézményrendszerének további kiszélesítése, ez ugyanis elősegítheti a szakképzés vonzerejének növelését, illetve a munka világába történő átmenetet. A kamara szerint a cégek érdekeltségének növelésével reális cél, hogy a tanulószerződések száma negyvenezer fölé emelkedjen (jelenleg huszonötezer körül mozog). Bihall Tamás úgy véli, ahhoz, hogy a kis- és középvállalkozások képzési hajlandósága növekedjen, adminisztrációs terheik pedig csökkenjenek ezen a téren, indokolt lenne az átalánydíjas elszámolás mértékét a jelenlegi minimálbér másfélszereséről a háromszorosára emelni. Ennek nincs költségvetési pluszkiadása, mivel a szakképzési alap megemelkedett bevételei erre fedezetet biztosítanak – hangsúlyozta a szakember.
A kamara szakképzési feladatvállalása egyébként már nem új keletű; eddig 16 szakma kapcsán bizonyította, hogy képes korszerűsíteni a szakmai és a vizsgakövetelményeket, sőt képes kidolgozni a gyakorlati szintvizsga rendszerét is. Még 2004 elején állapodott meg az MKIK az Oktatási Minisztériummal arról, hogy többek között az ács-állványozó-, a cukrász-, az épületburkoló-, a fodrász-, a kozmetikus-, a kőműves-, a pincér-, a szakács- és villanyszerelő-képzést összhangba hozza a gazdaság igényeivel. A kamara az Iposszal is együttműködött a feladat végrehajtása során. Bihall Tamás érdeklődésünkre elmondta, most újabb 14, főleg hiányszakmának minősülő képzés reformjáért lobbiznak majd, például a CNC-gép-kezelő-, a szerszámkészítő-, a szerkezetlakatos-, az autószerelő-szakma követelményrendszerének kidolgozásáért. Az MKIK azt is szorgalmazza, hogy a továbbiakban jogszabály írja elő a gyakorlati képzőhelyek minőségbiztosításának bevezetését, vagyis gyakorlati képzést csak az folytathasson, akinek kamarai akkreditációja van. Ezenkívül az MKIK azt is szívesen venné, ha a független vizsga- és kompetencia-központok kialakításánál a vizsgaelnökök kinevezését a kamarákhoz delegálná a kormány.
Hogy ezekből a javaslatokból mi valósul meg, még nem tudni, ám az jól látszik, hogy más gazdasági szereplők is nyitottak a markánsabb feladatvállalásra. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) elsősorban az uniós források szakképzésfejlesztéséhez rendelkezésre álló EU-s források hatékonyabb felosztását szorgalmazza. Célszerű lenne, ha a 2007–2013-as időszakban már nem az irányító hatóság vagy a minisztérium döntené el, hogy milyen képzésekre jut forrás, hanem a vállalkozások igénye érvényesülne, vagyis a tényleges piaci szükségletekre jutna elegendő pénz – hangsúlyozta Sepsi Zsigmond, a VOSZ oktatási és szakképzési szekciójának elnöke. A szakember úgy véli, ösztönözni kell a munkaadókat arra, hogy a hátrányos helyzetűek képezhetőségének és a munkára való alkalmasságának fejlesztése érdekében működjenek együtt a civil szervezetekkel. Vagyis meg kell teremteni a lehetőséget a munkaadóknak a szociális és képzési partnerség kialakítására.
Az MKIK és a VOSZ véleménye megegyezik abban, hogy gyorsan elvégezhető, gyakorlatorientált képzések nélkül a gazdaság képtelen szert tenni megfelelő szakembergárdára, ehhez viszont a felnőttképzés és a szakképzés stratégiájának összehangolása kell. Bihall Tamás szerint nélkülözhetetlenek a 30–120 órás szakmaspecifikus képzések, amelyekkel a munkavállalók az adott cégre jellemző egyedi tudást szerzik meg, vagy épp a szakmájukhoz szükséges legfrissebb, professzionális ismereteket tanulják meg. Sepsi Zsigmond hozzátette: meg kell teremteni az OKJ-ben a részszakképesítés és a kompetenciaalapú képzés összhangját és állami támogatását is.
A versenyszférából érkező javaslatok egy része összecseng a kormány 2005–2013 között meghatározott szakképzés-fejlesztési stratégiájával. Ebben többek között pályakövetési rendszer bevezetésével, nívódíj alapításával, a térségi integrált szakképző központok működtetésével szeretnék javítani a szakképzés helyzetét.
A gazdaság tenni akarását bizonyítja az is, hogy a VOSZ és az MKIK az idén tavasszal négy helyszínes konferenciasorozatot szervezett a szakképzés aktuális helyzetéről, felmérve egyúttal a helyi igényeket. Az összefogás, a kormányzati stratégia presszió alá vonása azért is szükséges, mert a munkaügyi tárca elemzése szerint a hazai vállalkozások 17 százaléka egyelőre nem talál megfelelő kollégát az üres posztokra, és ezeknek a cégeknek a fele szakmunkást keres.

A hazai munkáltatók közel egyharmada elsősorban az idegen nyelvi és számítástechnikai kurzusoknak jósol nagy jövőt. A magyar oktatási szakemberek zöme úgy véli, leginkább a kétkezi foglalkozásokhoz kötődő szakképesítésekből van hiány.

A jövőben a hazai munkáltatók 36 százaléka szeretné növelni a munkahelyi tanfolyamok számát. A lengyel munkáltatók szinte egyöntetűen állítják, hogy jóval több általánosan elfogadott szakképesítésre lesz szükség az unióban, de a magyar munkaadók több mint háromnegyede is szükségesnek látja EU-s szakképesítések beszerzését, sőt 54 százalékuk tart is a magyar munkavállalók nagyarányú külföldre távozásától.

Míg a lengyel cégek kétharmada biztosít online oktatást a dolgozóknak, ma Magyarországon ez a szám csupán 15 százalék. Hazánkban a legtöbb cég egy–tízmillió forint között költ dolgozói továbbképzésére.

A hazai munkáltatók közel egyharmada elsősorban az idegen nyelvi és számítástechnikai kurzusoknak jósol nagy jövőt. A magyar oktatási szakemberek zöme úgy véli, leginkább a kétkezi foglalkozásokhoz kötődő szakképesítésekből van hiány.

A jövőben a hazai munkáltatók 36 százaléka szeretné növelni a munkahelyi tanfolyamok számát. A lengyel munkáltatók szinte egyöntetűen állítják, hogy jóval több általánosan elfogadott szakképesítésre lesz szükség az unióban, de a magyar munkaadók több mint háromnegyede is szükségesnek látja EU-s szakképesítések beszerzését, sőt 54 százalékuk tart is a magyar munkavállalók nagyarányú külföldre távozásától.

Míg a lengyel cégek kétharmada biztosít online oktatást a dolgozóknak, ma Magyarországon ez a szám csupán 15 százalék. Hazánkban a legtöbb cég egy–tízmillió forint között költ dolgozói továbbképzésére. Vélemény Kasza Lajos, A Huntraco Zrt. HR-igazgatója: Gép-, szerelőipari szakképzés gyakorlatilag ma nem létezik Magyarországon, és ahol mégis megtartották ezt a fajta képzést, ott legalább öt-tíz éves lemaradásban van az oktatás a valós piaci követelményektől. Ahogy tapasztalom, nem segítette az ipart az OKJ-s képzések, szakmák egyik napról a másikra történő csökkentése sem. Épp ezért a munkaerőpiac, a mindennapos versenyhelyzet kikényszeríti a vállalatokból az önálló lépéseket, mi is folyamatosan teszünk azért, hogy kevésbé szenvedjünk a szakmunkáshiánytól. A Huntraco Zrt. csak gépszerelő-szakemberekből közel százat foglalkoztat jelenleg, a fejlődésünk évente 10-15 új munkatárs felvételét igényli. Szakmai elvárásaink között szerepel, hogy egy jól képzett szerelőnek legalább olvasnia kell tudnia angol nyelven, és biztosan kell kezelnie a számítógépet. Ez év szeptemberétől az ADU oktatási központtal közösen elindítjuk a saját szakemberképzésünket, egyelőre egyéves OKJ-s keretben, a jövő évtől pedig a 4+1 éves szakközép-iskolai osztályunkat szervezzük. A képzés után biztos munkahelyet, fejlődési lehetőséget kínálunk a diákoknak.

Rankasz Dezső, A Philips Összeszerelő Központ Magyarország személyzeti igazgatója: Jelenleg is tudnánk felvenni karbantartót, műszerészt és akár tíz villanyszerelőt is, ám hiába keresünk, egyre kevesebb a szakmunkás. Sőt ha sikerül is felvenni új kollégát, azt tapasztaljuk, hogy a szakmunkásoknak nagyon gyenge a problémamegoldó készsége, és alig alkalmasak az önálló munkavégzésre, irányítani kell őket. Úgy vélem, ezek mind az iskolarendszer hibái, és az is, hogy a frissen végzettek sem beszélnek még alapszinten sem idegen nyelvet, holott ez segítené az érvényesülésüket. A jelenlegi szakképzés problémája, hogy alig van életszerű együttműködés a képzőintézmények és az ipar között. Pedig erre a felsőoktatásban már vannak jól bevált gyakorlatok, mi például a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Karával működünk együtt. A végzősök tíz hónap alatt heti négy napot töltenek nálunk gyakorlaton, fizetésért, egy napot pedig az iskolában tanulnak. A diákok tapasztalatot szereznek, sőt ha ügyesek, álláshoz is jutnak nálunk, mire végeznek, mi pedig olcsó munkaerőt nyerünk általuk. Ehhez hasonló együttműködési lehetőségekre van szükség az iskolarendszerű szakképzés, valamint a felnőttképzés területén is. Vélemény Bihall Tamás: Jogszabály írja elő a gyakorlati képzőhelyek minőségbiztosításának bevezetését

Sepsi Zsigmond: Meg kell teremteni a lehetőséget a munkaadóknak a szociális és képzési partnerség kialakítására -->