A nagy AI-sztori: kellenek még űrhajósok, ha itt van az AI?
A modern űrkutatás egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben egyre fejlettebb robotokat és autonóm rendszereket építünk, az ember szerepe továbbra sem tűnik kiválthatónak. Sőt, bizonyos szempontból fontosabb lett, mint valaha. Dr. Schlégl Ádám űrhajósjelölt szerint a modern asztronauta már nem elsősorban pilóta vagy mérnök, hanem rendkívül alkalmazkodó generalista, aki egyszerre képes technikai, tudományos, egészségügyi és pszichológiai helyzeteket kezelni. A podcast állandó szakmai vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora.
A nagy AI-sztori legújabb epizódját itt tekinthetik meg:
Már nem a pilóták korát éljük
A korai űrverseny korszakában a legfontosabb szempont a technikai és repülési tudás volt. Az első űrhajósok lényegében elit tesztpilóták voltak, akiknek egy rendkívül veszélyes technológiát kellett túlélniük. Ma azonban más a helyzet. A modern kapszulák repülési rendszerei nagyrészt automatizáltak, a kritikus döntések jelentős részét pedig már most is számítógépes rendszerek támogatják. Egy Crew Dragon kapszulában például az emberi beavatkozás sok esetben csak végső tartalékmegoldás. Ez teljesen átírta azt is, milyen embereket keresnek az űrprogramok.
Az alkalmazkodás lett a legfontosabb képesség.
Schlégl Ádám szerint a modern űrhajós kiválasztásánál a pszichológiai alkalmasság sokkal fontosabb, mint azt a legtöbben gondolnák. Az egyik legfontosabb tulajdonság az adaptációs képesség: hogyan reagál valaki teljes izolációban, extrém stressz alatt, szűk térben, folyamatos nyomás mellett. Egy űrállomás ugyanis közelebb áll egy zárt tengeralattjáróhoz, mint ahhoz a romantikus képhez, amit sokan az űrutazásról elképzelnek. A kiválasztási folyamat során ezért a jelölteket többszörös pszichológiai szűrésnek vetik alá, és sokszor még maguk sem tudják pontosan, mi alapján jutnak tovább vagy esnek ki.
Kemény kiképzést kapnak az űrhajósok
A kiképzés egyik legkeményebb része egy izolációs gyakorlat volt. Öt embert zártak össze egy konténerméretű térbe, teljesen elszakítva őket a külvilágtól. Nem tudták, mennyi ideig maradnak bent, nem volt internetkapcsolatuk, és fokozatosan csökkentették az alvási idejüket. A terhelés célja nemcsak a fizikai és mentális állóképesség mérése volt, hanem annak vizsgálata is, hogyan reagálnak egymásra extrém nyomás alatt: megjelenik-e agresszió, konfliktusok, szétesik-e a csapat?
Schlégl Ádám szerint végül éppen az vált
a legfontosabb tapasztalattá, hogy a versenyhelyzet ellenére végig támogatták egymást.
A mesterséges intelligencia szerepe közben egyre nagyobb. Egy modern űreszköz több ezer szenzorból érkező adatot kezel egyszerre, amelyeket ember már nem képes valós időben feldolgozni. Az AI ezért ma már döntéstámogató rendszerként működik: figyeli az apró eltéréseket, előre jelezheti a hibákat, és bizonyos helyzetekben gyorsabban reagál, mint az ember.
Különösen igaz ez a Mars-küldetések esetében. Míg a Hold esetében néhány másodperces kommunikációs késleltetésről beszélünk, a Marsnál ez akár 20-25 perc is lehet egy irányba. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a földi irányítás minden kritikus döntést valós időben hozzon meg.
A Mars-expedíciók ezért elképzelhetetlenek autonóm AI-rendszerek nélkül. A leszállás során például a rendszernek önállóan kell felismernie a terepviszonyokat, kiértékelnie a veszélyeket, és döntést hoznia arról, biztonságos-e a kijelölt terület. Erre ember egyszerűen nem lenne képes ekkora kommunikációs késleltetés mellett.
A jövő űrhajósa egy svájci bicska
A modern űrhajósnak ezért már nem egyetlen szakterület mestereként kell működnie. Egyszerre kell értenie a technológiához, az egészségügyi ellátáshoz, a kutatáshoz, a túléléshez, a kommunikációhoz és a csapatmunkához.
A modern űrhajós olyan, mint egy svájci bicska
– fogalmazott Schlégl Ádám. És lehet, hogy pontosan ez mutatja meg a legjobban, merre halad az egész technológiai világ: nem a szuper-specialisták kora jön, hanem azoké az embereké, akik képesek együtt dolgozni a gépekkel – anélkül, hogy teljesen rájuk bíznák magukat.
Részletek a beszélgetés tartalmából:
- Hogyan került be Schlégl Ádám a Hunor-programba? (01:56)
- Miért lett a pszichológiai alkalmasság fontosabb, mint a műszaki tudás? (05:40)
- Hogyan segíti a mesterséges intelligencia az űrmissziókat és a szimulációkat? (11:14)
- Mit tanult saját magáról a kiképzés során? (18:14)
- Hogyan jelenik meg az AI az űripar szinte minden területén? (27:26)
- Miért lesz nélkülözhetetlen az autonóm AI egy Mars-küldetésnél? (28:52)
- Miért svájci bicska a modern űrhajós? (39:39)
A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.
Küszöbön az összecsapás, lesújt Trump haragja: így teheti tönkre az európai baloldal a német autóipart
