Módot talált Brüsszel, világosan megüzente Trumpnak: „Grönland nekünk kell”
„Grönland jövőjéről a grönlandiak döntenek” – közölte korábban Jozef Síkela, az Európai Bizottság nemzetközi partnerségekért felelős biztosa a Jens-Frederik Nielsen grönlandi miniszterelnökkel közös sajtótájékoztatóján, ahol azt is világossá tette, hogy Európának alapvető érdekei vannak abban, hogyan alakul az északi sarkvidék sorsa.
Az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi megállapodás körüli vitában Grönland már egyszer majdnem robbanóponttá vált. Az Európai Parlament azt szerette volna elérni, hogy az EU akkor is felfüggeszthesse a Washingtonnak adott kereskedelmi kedvezményeket, ha Trump ismét Grönland annektálásával fenyeget. Ez a kitétel végül kimaradt a kompromisszumos szövegből, mert több tagállam túl kockázatosnak tartotta, hogy a világ legnagyobb kereskedelmi kapcsolatát közvetlenül összekössék
az amerikai elnök grönlandi terveivel.
Brüsszel azonban nem volt hajlandó elengedni a témát, inkább másik pályára vitte. A kereskedelmi megállapodásba végül nem került bele a grönlandi vészfék, de az Európai Bizottság közben Nuukban már arról beszél, hogy Grönland nem periféria, hanem stratégiai partner. Síkela szerint az északi sarkvidék gyorsabban melegszik, mint a Föld bármely más térsége, és ezzel együtt új kereskedelmi útvonalak, új nyersanyagforrások és új biztonsági kérdések jelennek meg.
Európa és Amerika óriási téttel játszadoznak
Grönland hatalmas ásványkincsvagyonnal, ritkaföldfémekkel, megújulóenergia-lehetőségekkel és az északi hajózási útvonalakhoz kapcsolódó geopolitikai súllyal rendelkezik. Ezért figyeli egyszerre Washington, Brüsszel, Peking és Moszkva is. Az EU hivatalosan partnerségről, fenntartható fejlesztésről és grönlandi önrendelkezésről beszél, de a háttérben nagyon is kemény gazdasági és biztonságpolitikai verseny zajlik.
Síkela Nuukban azt nyilatkozta, hogy az EU nem Grönlandról akar dönteni, hanem Grönlanddal akar építkezni. Jens-Frederik Nielsen grönlandi miniszterelnök korábban az amerikai különmegbízottal folytatott egyeztetésen is hangsúlyozta, hogy
Grönland önrendelkezése nem alku tárgya.
Az EU nemcsak politikai nyilatkozatokkal próbálja jelezni, hogy számolni kell vele Grönlandon. A bizottság azt javasolja, hogy a következő költségvetési ciklusban a Grönlandnak szánt támogatási keret 225 millió euróról közel 530 millió euróra emelkedjen.
Kábelekről szól a vita
A jelenlegi uniós programokban is komoly összegek mozognak. A 2021 és 2027 közötti időszakban 202 millió euró, vagyis körülbelül 73 milliárd forint jut oktatásra, mert Brüsszel szerint Grönland csak akkor tudja maga irányítani a zöld- és digitális átállást, ha ehhez helyben épül ki a megfelelő tudás. Az EU ezenfelül
- digitális összeköttetést,
- megújulóenergia-projekteket
- és kritikus nyersanyagokhoz kapcsolódó beruházásokat is támogatna a szigeten.
A bizottság külön kiemelte a Qaqortoq és Aasiaat közötti új tenger alatti kábelt, amely mintegy ezer kilométeren javítaná Grönland digitális kapcsolatát, valamint az első kereskedelmi vízerőműprojektet Tasersiaqnál. Ezek első ránézésre infrastrukturális beruházások, de geopolitikai értelmük is van: az EU azt próbálja bizonyítani, hogy nemcsak nyersanyagokat akar Grönlandról, hanem kézzelfogható fejlesztéseket is visz a szigetre.
Hasonlóak a céljai a nagyhatalmaknak
Az EU feltehetően nem akarja azt a benyomást kelteni, hogy Grönlandot ugyanúgy stratégiai eszközként kezeli, mint ahogy Washingtonban egyes politikai körök beszélnek róla. Síkela ezért hangsúlyozta, hogy a grönlandi természeti vagyon értékének elsősorban a grönlandiak életét kell javítania. Ez egyszerre szól Nuuknak, Koppenhágának és Washingtonnak: Brüsszel úgy akar nagyobb befolyást, hogy közben
a partnerség és az önrendelkezés nyelvét használja.
Brüsszel kereskedelmi fronton inkább kompromisszumot kötött Washingtonnal, Grönland ügyében viszont külön épít politikai és gazdasági jelenlétet. Ez kevésbé látványos, mint egy kemény záradék a kereskedelmi megállapodásban, de hosszabb távon akár hatékonyabb is lehet: pénzt, intézményi jelenlétet, infrastruktúrát és stratégiai partnerséget visz oda, ahol az Egyesült Államok is befolyást keres.
