Álmában jött érte az angyal
Lelkében riasztó szerkezetek zakatoltak, vállát szentek és próféták ölelték, hadakozott a Gonoszszal és megpihent angyalai ölében. Olyan volt, mint mi, akik lihegve gyűrjük a mindennapokat, de álmainkban csak azért is égiekkel parolázunk, igaz, ott sem lépjük túl a számunkra megadatott magasságokat. Kondor Béla minket is megörökített, amikor általunk elérhetetlen dimenziókból, maga szabta normákkal megteremtette művészetét.
A Kogart Ház nagyszabású kiállításon, születésének 75. évfordulóján másfél száz képpel tiszteleg az utóbbi évtizedek talán legjelentősebb alkotója előtt. Kondor tehetségére a Nemzeti Szalon ifjúsági kiállítása irányította a figyelmet 1950-ben; először mégsem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, majd, hogy végre a diákja lett, szuverén egyénisége, sajátos látásmódja nem engedte érvényesülni. Kirakták a festő szakról, a grafikusok között talált menedéket. Grafikusként aztán iskolát teremtett, és festőként is a legnagyobbak közé emelkedett. Ha pedig kevésnek találta az ecsetet, verset vagy prózát írt.
Műveiben Hieronymus Bosch, William Blake, a középkori ikonfestészet, Dante és Dosztojevszkij meg például Apollinaire szellemi örökségét formálja a maga etikai, esztétikai mércéjével. A zseni felszabadultságát és terhét hurcolta. Képeiben egységet alkot vízió és valóság, robbanás és nyugalom, szenvedés és düh, zabolátlan tombolás és szigorú fegyelem, ironikus mosolyában is ott a tragédia. Emberpárja maga a végtelen lágyság, Szárnyas farkasában az esendőséget, Pléhkrisztusában a szenvedést hozza közel a szemlélőhöz.
Kétségei végérvényesen ott feszülnek maradandó műveiben. Immár 34 éve nincs közöttünk. Lenyűgöző munkássága mindössze másfél évtizedre tehető, mégis teljes életművet alkotott. Küzdelmekben erősödött és vált óriássá. A legnagyobb ellenfelet azonban nem tudta legyőzni. Álmában jött érte az oly sok művében szereplő angyal.
Kondor Béla kiállítása, Kogart Ház (Budapest VI., Andrássy út 112.), nyitva augusztus 20-ig, naponta 10 és 18 óra között
