Bevált az egyedi rendszer

Habár már 2004 óta kínálja a magyar kormány – a pályázati rendszertől eltérően – a kiemelt beruházásokhoz az egyedi döntéssel nyújtott támogatási csomagot (EKD), valójában a Hankook dél-koreai gumiabroncsgyár félmilliárd eurós projektje irányította a figyelmet erre a befektetésösztönzési szisztémára. Az indulás óta 34 projektről született döntés az idén májusig. Ezeknek köszönhetően közel 545 milliárd forint beruházás telepedik meg az országban, s több mint 16 ezer új munkahely jön létre 2010-ig. Mindennek fejében a magyar állam a beruházási érték átlagosan nagyjából tíz százaléka erejéig nyújt – különböző formában – támogatást. Ám az idő előrehaladtával mind jobban sikerül leszorítani a dotáció arányát a beruházáshoz képest, akár a tízszázalékos szint alá. Ma már van példa három-négy százalékos támogatásintenzitásra is – tudtuk meg a gazdasági tárcától. A támogatást nem egyszerre és nem egy típusban kapja meg a befektető: a beruházás előrehaladtával jut a különféle kedvezményekhez, legyen szó adókedvezményről, munkahelyteremtő hozzájárulásról.

Miután az EKD-rendszerben nyújtott támogatás hosszas alku eredményeként válik véglegessé, a kormányzat terelgetni tudja a beruházót a kevésbé „felkapott” régiók felé. Ennek is köszönhetően már olyan térségekben is megjelennek a nagybefektetők, amelyek kevéssé vonzották korábban az invesztíciókat. Ugyan Közép-Dunántúl (Komárom-Esztergom, Veszprém, Fejér megye) és Közép-Magyarország (Pest megye) még mindig 30-30 százalékban részesül e beruházásokból, ám az öszszes befektetés 15 százaléka már Észak-Magyarországon (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves megye) és közel 10-10 százaléka hazánk többi részén (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas és Baranya megye) valósult-valósul meg.

Részletes nemzetgazdasági hatásvizsgálatot – és annak részeként megtérülési számításokat – végeznek a gazdasági tárcánál minden egyes felmerülő EKD-projekthez. Ezek alapján hagyja jóvá a gazdasági kabinet és ezt követően a kormány a beruházáshoz kínált támogatási keretet. Ez egytól-ig-keret, s így a befektetőkkel való tárgyaláson van némi mozgástér. Az ismert példát említve: a Hankook esetében akkora volt a keret, hogy a koreaiak minden kívánalmát teljesíthették volna, ám végül erre nem volt szükség. Egyelőre csak részadatok állnak rendelkezésre, mivel ezek a számítások – miként a projektek futamideje is – általában öt évre vonatkoznak, s eddig csak egy-két éves tapasztalatok vannak. Ebben csak a közvetlen államháztartási bevételeket veszik figyelembe – azt, hogy az említett öt év alatt az alkalmazottak mennyi szja-t fizetnek be, a vállalat mennyi áfabevételt termel a büdzsének, mekkora adóbevétel várható a befizetett nyereség után. Számolnak továbbá egyéb bevételeket is, így a helyi adót. Ugyanakkor nem veszik figyelembe a majdani beszállítók potenciális közvetett és közvetlen adóbefizetéseit, s például azt sem, mennyit takarít meg az állam a munkanélküli- és szociális ellátásokon. Az export növekedését sem számolják bele ezekbe a megtérülési számításokba, pedig ez korántsem elhanyagolható tétel.