Paál László-kép Londonban

Az 1877-ben készült nagyméretű, remek kvalitású Paál László-kép egy amerikai gyűjteményből kerül kalapács alá, és a Sotheby’s szakértői 100-150 ezer fontot (38-57 millió forintot) várnak érte. Vonzerejét növeli, hogy 1879 óta nem szerepelt a piacon: a jelenlegi tulajdonos felmenője, az Albanyban élt William Learned akkor vásárolta meg a New York-i Goupil cégtől. Ezzel együtt kissé merésznek tűnik az aukciósház várakozása, figyelembe véve, hogy az idén tavaszszal a budapesti aukciókon kínált Paál László-képekért mindössze 22 (Kieselbach), illetve 30 millió forintot (Nagyházi) adtak. A Paál-festményen kívül Frank Frigyes (Mimi őszi virágokkal, 20-30 ezer font) és Halmi Artúr (Színházba menők, 4-6 ezer font) egy-egy alkotását kínálja a Sotheby’s. A három magyar kép nagyon színvonalas mezőnyben kerül kalapács alá. A 19. századi német és osztrák klasszikusok közül Caspar David Friedrich, Ferdinand Georg Waldmüller, Max Slevogt, Max Lieberman, Friedrich von Amerling és Adolph von Menzel festményei és rajzai szerepelnek. A cseh és lengyel anyag is jelentős, ám a Paál László-képhez hasonló kaliberű alkotás nincs benne.

Ha a minőséget tekintve nem is, a magyar képek számában óriási visszaesést jelent a Sotheby’s idei aukciója. Tavaly – nagyjából az ez évivel megegyező méretű nemzetközi mezőnyben – másfél tucat magyar alkotást indított a neves cég (VG, 2005. június 13., 19. oldal), míg tavalyelőtt 26 (VG, 2004. június 14., 15. oldal), az azelőtti évben pedig ennél is kétszer több képet (VG, 2003. június 2., 20. oldal). Az elmúlt években a licitre bocsátott magyar festményeknek nagyjából a fele talált gazdára, egyes esetekben a becsült értéknél sokkal magasabb áron. A Sotheby’s illetékesei ugyanakkor nem a művészetünk háttérbe szorításának a szándékával magyarázzák azt, hogy ezúttal csupán elvétve akadnak magyar képek az anyagban. Az összeállítást mindig a felkínált képek száma és kvalitása határozza meg – mutatnak rá. Az tehát, hogy az idén kevés magyar festmény kerül kalapács alá Londonban, azt is jelentheti, hogy a piacunk ereje miatt egyre kevesebben próbálkoznak a külföldi értékesítéssel.

A bécsi Dorotheum nemrég tartott modern művészeti aukcióján (VG, 2006. május 29., 19. oldal) szerepelt magyar képek vegyes eredményeket értek el. A 120-180 ezer euróra, azaz 32-48 millió forintra taksált késői Aba-Novák-festményre – vélhetően a magas kikiáltási ár miatt – nem érkezett licit. Ezzel szemben a vártnál magasabb összegért, 50 ezer euróért (bő 13 millió forintért) kelt el Berény Róbert 1930 körül festett Fekvő nő című vászna. Aba-Novák Vilmos 1937-re datált Vidéki ház című vegyes technikájú rajzáért 3000-et fizetett ki tulajdonosa.

A Dorotheum modernfestmény-aukcióján indított hazai mesterművek közül Albin Egger-Lienz Haláltánc című expresszionista alkotása a legmerészebb várakozásokat is felülmúlva 912 ezer euróért kelt el, ez háromszorosa a művész eddigi legdrágább alkotásának. Koloman Moser Semeringi tájképéért 224 ezer, Oskar Kokoschka Lányaktjáért 102 ezer eurót fizetett ki új tulajdonosa. A külföldi klasszikus modernek közül Amedeo Modigliani aktrajza 39 ezret ért meg egy gyűjtőnek. Az 1945 utáni mezőnyben Mario Schifano és Frank Stella alkotásai szerepeltek kiemelkedően (90, illetve 36 ezer euró).