Bedobják a törülközőt a galériák

A nemzetközi műkereskedelem központjaiban egyre több patinás régiségüzlet kényszerül lehúzni a rolót, mások pedig csak úgy tudnak talpon maradni, hogy anyaguk krémjét a vezető aukciósházak valamelyikénél árverésre bocsátják. Az év első felében több mint fél tucat ismert galéria anyagából tartottak árverést Londonban, New Yorkban vagy éppen Amszterdamban, és ősszel további hasonló aukciók várhatók. A galériás szakma veszteséglistáján persze sok olyan cég is szerepel, amelynek anyagából nem rendeztek látványos záró árverést: ilyen például a maastrichti Robert Noortman, amelyet raktárkészletével, patinás épületével és 26 millió eurós adósságával együtt nemrég vásárolt fel a Sotheby’s (VG, 2006. június 26., 19. oldal).

Régebben évente legfeljebb egy-két esetben fordult elő, hogy valamely galerista árverésre vitte a készletét. Ráadásul ezek a próbálkozások általában nem voltak túl sikeresek, hiszen a vevők vonakodtak az aukciósházak jutalékait kifizetni, ha a galériákban a nélkül is megkaphatták az árut. Az ezredforduló óta azonban sok minden megváltozott a műkincspiacon. Ahogy Will Stafford, a Christie’s európai bútorokért felelős igazgatója a The Art Newspapernek kifejtette: a gyűjtők ma már kevesebbet utaznak, ezért a galériák helyett szívesebben vásárolnak aukciókon vagy éppen a nagy nemzetközi vásárokon, ahol rövid idő alatt sokkal nagyobb kínálattal találkoznak. A New Yorkban antik bútorokkal kereskedő Alexander Cohane szerint 2001. szeptember 11. volt ebből a szempontból a fordulópont: a gyűjtők leszoktak a gyakori utazgatásról, és ez azóta sem sokat változott.

Így nem meglepő, hogy a párizsi Didier Aaron nemrég bezárta londoni üzletét, és csak egy kisebb irodát tart fenn a brit fővárosban. A tavalyi évet veszteséggel zárt Mallett elad-ta patinás londoni galériáját, Manhattanben pedig egyszerre két fontos kereskedő, Roger Prigent és Israel Sack is úgy határozott, hogy felszámolja üzletét, és közvetlenül az ügyfelekkel konzultálva folytatja tevékenységét. Az egyik legnevesebb londoni antikvitásüzlet, a Partridge Fine Arts is csak hajszál híján tudta elkerülni a csődöt. A céget nemrég egy műkereskedőkből és más befektetőkből álló csoport vásárolta meg, köszönhetően a Christie’s aukciósház által nyújtott négymillió font kölcsönnek. Az összeg visszafizetésére május közepén New Yorkban árverést rendeztek a Partridge raktárkészletének egy részéből; a 200 régi bútor, festmény és műtárgy összesen majdnem 15 millió dollárt hozott, így a hitel visszafizetése után még majdnem ugyanakkora összeg jutott a Partridge tulajdonosainak. Az új vezetés a Daily Telegraph szerint most a nyitvatartási idő meghosszabbításával, kiállítások rendezésével, vásárokon való részvétellel és egy New York-i galéria megnyitásával igyekszik megfelelni a vásárlói igényeknek.

A patinás régiségüzletek gondjait a gyűjtők ízlésének változása is súlyosbítja. Hervé Aaron, a Didier Aaron Galéria igazgatója szerint „szörnyű idők járnak azokra, akik kizárólag régi bútorokkal foglalkoznak”. A fiatal vásárlók kortárs festményeket keresnek, és ezekhez minimalista berendezésű, modern tereket alakítanak ki; az apáik által keresett chippendale-asztalok nem férnek össze Richard Prince fotóival vagy Sigmar Polke festményeivel. Ám nem csak a régi tárgyakra szakosodott galériáknak vannak nehézségeik. Május elején például a londoni Gordon Watson bolti és raktárkészletét – félezer huszadik századi bútort és műtárgyat – vitt kalapács alá a Sotheby’s, a Christie’s pedig a hónap közepén az Art Nouveau piacán legendás névnek számító amszterdami Frans Leidelmeijer anyagát árverezte.

A jelek szerint nem elsősorban az áruval, hanem a galériás eladási móddal van baj. A galériák régi és modern festmény-, műtárgy- és bútoranyagából rendezett árverések ugyanis óriási sikert értek el az utóbbi hónapokban. A kelendőségi arány minden esetben 70 százalék felett volt, de a Turpin bútorai és dísztárgyai például egytől egyig gazdára találtak, nem is rossz árakon. Mint egy galériatulajdonos szomorúan megjegyezte: az aukciósteremben közepes színvonalú tárgyak is sokkal magasabb áron kelnek el, mint amennyiért a régiségboltok el tudják adni azokat. Ez világosan mutatja, hogy a fizetőképes vásárlók ma már egyre inkább csak az árveréseket látogatják.