Szépséges Zsolnay-kalauz
Az egyik legizgalmasabb, ám sajnos csak ritkán végrehajtható kalandok közé tartozik, ha az ember betekintést nyerhet egy magángyűjtő kollekciójába. A nehézséget leginkább a javak féltése okozza. A közönség és a szakma kíváncsisága a magánkollekciók iránt ennek ellenére, sőt: sejthetően éppen ezért, nem csökken.
A szakmát az ott található tárgyak, különlegességek izgatják, míg az átlagemberek számára emellett más szempontok tesznek vonzóvá egy-egy nagy gyűjteményt. Legmeghatározóbbnak a személyiség vonzerejét nevezhetnénk, hiszen egy gyűjtemény mindig magán viseli a gyűjtő keze nyomát. Minden tárgyhoz érzelmek kapcsolódnak, beszerzésük meghatározó élmény volt a tulajdonos életében.
Természetesen nem mindegy a gyűjtőkör sem, de jelen esetben emiatt sem kell aggódnunk. A Helikon Kiadó új kötete a legutóbbi évek talán legszebb albuma. A könyv Gyugyi László több mint 500 darabos Zsolnay-tárgy-gyűjteményét mutatja be, s ha valakinek ez a szám önmagában nem lenne elég meggyőző, gondoljon arra, hogy ez több, mint amennyivel a pécsi Zsolnay Múzeum büszkélkedhet. A gyűjtemény erénye, hogy egy mérnökember precizitásához híven, szinte a gyár összes jelentős korszaka, stílusa képviselteti magát, az pedig már Gyugyi László személyes ízlését dicséri, hogy minden típusból a legjobb minőségű reprezentánsokat választotta.
A gyönyörűen fotózott (a képeket maga a tulajdonos készítette) tárgyak mellett a gyár történetében járatlan olvasóknak is nagy segítség lehet a kötet, két művészettörténésznek köszönhetően: Csenkey Éva és Hárs Éva szakmailag megkérdőjelezhetetlenül alapos, ugyanakkor közérthető szövegei kalauzolják az olvasókat. Arra a kérdésre, miként lehet ennyi Zsolnay-tárgyat megvásárolni úgy, hogy az ember hol az Egyesült Államokban, hol Nyugat-Európában él, maga Gyugyi László válaszol, ahogy kedvenc „vadászterepeiről” is számot ad.
