Taroltak a modern remekművek

A szezont az Abigail Galéria nyitotta meg szeptember 10-én. A cég hozta az eddigi árverésein megszokott eredményt: nagyjából kétharmados kelendőségi arány mellett az összkikiáltási értékkel majdnem megegyező összforgalom született. Az sem okozott meglepetést, hogy a legmagasabb árakat az Abigail korábbi árverésein is rendre jól szerepelt A. Tóth Sándor két festménye érte el: az Éjszakai horgászat 2,4 millió, a Horgászok nappal 2,2 millió forintért talált gazdára. Az aukción több, külföldön híressé vált magyar származású művész alkotásai is szerepeltek. Ezek közül a drágábbak (Réth Alfréd, Beöthy István, Huszár Vilmos) induló áron vagy legfeljebb egy-két licittel a felett keltek el, viszont az alacsonyabb árkategóriában például Nem’s Judit egy képe másfélszeres emelkedést ért el.

A Belvedere Szalon szeptember 30-i aukcióján az Abigailnél tapasztaltakhoz hasonlóan a tételek mintegy kétharmada kelt el, nagyjából az összkikiáltási értéken. A legmagasabbról indult tételt, Farkas István Zene című alkotását az induló ár közel kétszereséért, 26 millióért ütötte le Forró Tamás, ám nem ez volt a leglátványosabb emelkedés a nap folyamán. Benczúr Gyulának a Vajk megkeresztelése című festményhez készített nagyméretű alaktanulmányáért a szerény, 2,8 milliós kezdés után egészen 12 millió forintig folyt a küzdelem. Szép árnövekedést ért el Koszta József Virágcsendélete (1,4/4,4 millió forint) és Mattis-Teutsch János néhány alkotása is, míg Aba-Novák Vilmos és Gulácsy Lajos képei alapáron találtak gazdára, és a drágább tételek közül egyáltalán nem volt jelentkező például Telepy Károly (2,8 millió), Barcsay Jenő (2,4 millió) vagy ifjabb Markó Károly (2,8 millió) egy-egy képére.

A korai fecskék után október közepén élénkült meg igazán az aukciós festménypiac. A Kieselbach Galéria október 17-én rendezte meg aktuális árverését, amely a szezon legsikeresebb eseményének bizonyult. A néhány kivétellel eladott tételek az induló értéknél bő 200 millió forinttal magasabb, 518 milliós összleütést produkáltak. A kiemelkedő modern alkotások iránti felfokozott érdeklődést jelzi, hogy Moholy-Nagy László 1919-es önarcképének ára – ritkaságának és minőségének köszönhetően – 20-ról 41 millió forintig emelkedett, Batthyány Gyula Előkelő hölgy képmása, háttérben az esti Budapesttel című nagyméretű vászna pedig a szerénynek nem nevezhető 18 milliós induló ár után 32 millió forintért talált gazdára. Kontuly Béla káprázatosan szép Vízparti városának ára a feltűnően alacsony, 650 ezres indulásról

7 millió forintra emelkedett, Vaszary János Fürdőzők a szabadban című képe megkétszerezte a kikiáltási értéket (18/36 millió forint), Medveczky Jenő Három gráciája ennél is jobban szerepelt (12/26 millió) – és még sorolhatnám a kiemelkedő eredményeket. Ezzel szemben a 19. század kevésbé tarolt (Paál László Barbizoni tája például csak hajszálnyival az induló ár felett, 30 millióért kelt el), és arról is megbizonyosodhattunk, hogy a kevésbé ismert művészek kiemelkedő képeivel továbbra is óvatosak a gyűjtők (Plány Ervin elsőrangú, fauve-színvilágú Kalapos hölgye például senkinek sem kellett 3,8 millióért).

Az alacsonyabb árkategóriájú képek gyűjtői október 17–18-án a Polgár, majd 18–19-én a Nagyházi Galéria festményaukcióin licitálhattak régi és modern darabokra. A Váci utcában a 472 tétel közel háromnegyede elkelt, ám igazán látványos eredményt egyedül Czimra Gyula Szobabelső című képe ért el (210 ezer/1,3 millió forint). A Balaton utcában a felkínált festmények és grafikák kevesebb mint felére volt

jelentkező, és csupán akkor forrósodott fel a teremben a légkör, amikor az Emlékek című, Leggianini jelzéssel ellátott, 1900 körüli zsánerkép került sorra; ennek ára példátlan küzdelemben 120 ezerről 2,8 millió forintra emelkedett.

Az őszi szezonban utolsóként a Mű-Terem Galéria szállt ringbe. Virág Judit most is szinte

az összes képet és Zsolnay-kerámiát eladta, de sajnos a legmagasabbról (35 millió forintról) indított tétel, Munkácsy Mihály Isaszegi csatatér II. című képe megmaradt. Emiatt a nagyjából 378 millió forintos összleütési érték is jócskán elmaradt az első számú vetélytárs eredménye mögött. A legmagasabb összegért (18 millió forintért) Bálint Endre Petróleumlámpás kompozíciója kelt el; ez nem kis meglepetést jelentett, hiszen az induló ár mindössze 4 millió forint volt, ám a festmény kitűnő provenienciája (Dévényi-gyűjtemény) megmagyarázza a rendkívüli áremelkedést. Szintén jól szerepelt a Dévényi-kollekcióból kalapács alá került másik alkotás, Kondor Béla Könyöklő férfi II. című képe (6/15 millió forint). Óriási küzdelem alakult ki Koszta József Falusi ház kerttel című munkájáért is (3,6/10 millió), míg a közvetlenül ez után indított tétel, Ferenczy Károly Borús tája alapáron talált gazdára (15 millió). Végezetül egy kitűnő eredmény a sokszorosított grafikák világából: Bernáth Aurél Graphik-mappájáért a 7,5 milliós indulás után 17 millió forintig tartott a küzdelem.